Távol álljon tőlem, hogy célozgassak, mit szeretnék Valentin napra. Csak úgy megemlítem, hogy a Happy Heart legújabb modelljét pont erre a célra "dobta piacra" a Chopard. Tanácstalan pasiknak, akik két dologban biztosak: fontos nekik a kedvesük, és vastag a pénztárcájuk. (Míg el nem felejtem, ennek a két dolognak egybe kéne esnie.) A legfrissebb Happy Heart valószínűleg megbizsergeti majd a hölgye szívét. A számlapja hófehér gyöngyház, és a zafírkristály üveg alatt három kis gyémánt- és zafírszív táncol. A szikrázó kis ékkövek a női kacsó minden mozdulatára megmoccannak, ide-odasiklanak a keret mentén lekövetve a legkisebb rendüléseket is. Mi egyebet kívánhat még egy szép hölgy?! (... a listákat ne nekem küldjék!)

És ha már "felvetődött" a kérdés, hogy mi egyebet kívánhat még egy szép hölgy Valentin napra... hát, ezer ötletem van. Nézzük ezt itt:

Ez a Blancpain Saint Valentin Chronograph 2012. Fehérarany, 2,95 karát drágakő, többnyire gyémánt és némi rubin. Van itt kérem, minden: Cupido nyilára hajazó mutatók, szívecske alakú gyöngyház díszítmények...móka-kacagás. Annyit azért említsünk meg az esélyegyenlőség jegyében, hogy maga az óra sem akármilyen, a szerkezet tud mindent, amit egy drága és minőségi svájci kronográfnak tudnia kell.

Vannak luxusóra rajongók, akik inkább a luxust, mint az órát rajongják. Az ő számukra készülnek olyan "különlegességek", mint a gyémánttal kirakott arany sportórák. (..álljunk meg egy picit ezt emészteni - gyakorlatilag szinonímája a fából vaskarikának. És létezik!). A sort Rolex és az Omega kezdte, ők már jó ideje tudatában van ennek az igénynek, a Hublot pár évvel ezelőtt zárkózott fel. Mindig is foglalkoztatott a kérdés, mi viszi ilyesmire az embert, és hova lesz némely modellnél a jóízlés...?

Választ ugyan nem találtam, de rábukkantam egy remek összeállításra a Hublot Big Bang ékszeresítéséről.  Közreadom, hadd csodálkozzon rá boldog-boldogtalan, hogyan lesz egy férfias, kemény, military stílusú modellből ... hm... ronda nagy férfischmuck.

Muszáj nézni!

Elegáns, látványos és egyszerű az Angular Momentum, az exkluzív luxusórákat készítő svájci manufaktúra legújabb darabja. Sajnos, a fotó nem tudja igazán visszaadni a látványt. A türkiz számlap nem a megszokott módon/erővel/szinten foszforeszkál ugyanis.  Nem is foszforeszkál, izzik. A cég saját "email lumineuse" technikájának egy továbbfejlesztett változatával készült. Ez az anyag különös keveréke a hagyományos zománcnak, egy laikus számára értelmezhetetlen vegyi anyagnak, és a japán urushi lakk egy speciális fajtájának. Nem gyötörnék senki (beleértve magamat) az új technológia kémiájának leírásával. Ha valaki nagyon mélyre szeretne ásni, biztosan talál információt itt: http://www.angularmomentum.com/index.jsp. Aki az Angular Momentum egyéb fantasztikus kreációi iránt érdeklődik, azt itt: http://toronyoralanccal.blog.hu/2010/08/29/csapszerelok_figyelmebe. Aki csak egyszerűen gyönyörködni akar, azt itt is teheti:

Valami nagy dobásra készülnek (megint) a TAG Heuer-nél. Meghívó érkezett a sajtótájékoztatóra - valódira és virtuálisra. A virtuálison gondolom, virtuális újságíró is részt vehet, tehát csak tessék, tessék:

"A TAG Heuer a jövő heti genfi óraszalonon leplezi le az új csodát, a MIKROGIRDER-t. Azok, akik nem tudnak jelen lenni a helyszínen - 2012.január 16-án este a genfi Halle Sécheron-ban - az interneten követhetik az eseményeket a tagheuer.com oldalon vagy a TAG Heuer facebook oldalán."

Hogy mit tud a MIKROGIRDER, arról semmi, de SEMMI információ nem szivárgott ki. Fotó még kevésbé. A várakozások szerint túlszárnyalja majd a tavalyi év egyik legjobb luxusórájának kikiáltott MIKROTIMER-t, amely az ezredmásodpecek mérésére is képes. Vagyis ezt:

A többi hétfőn este kiderül.....

... itt a hidromechanikus óra! Az új brand, amely a különleges, új szerkezetet szabadalmaztatta és előállítja: a HYT. Ez, az első példány, a H1.

Próbálom világosan továbbadni, amit az egyébként nem túl világos sztorik és trailerek alapján megtudtam a működéséről:

 Az óratest peremén körbefutó csőszerűség, benne a foszforeszkáló sárga (mások szerint zöld) lével -  az óramutató. A két kis rugónak látszó tárgy (dugattyú) mozgatja a folyadékot a slagban. A percek a középen elhelyezkedő kisebb számlap egy szál mutatójáról olvashatók le. A másodperceket a turbinaszerű cucc mutatja a baloldalon, szemben vele pedig, a túloldalon, a piros skálán a járástartalékot jelzi egy másik mutató. (A biztonság kedvéért azért mindenki nézzen utána a dolognak:  https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=6zn1fTtbp84#! )

A koncepció vadonatúj, ilyen órát ember még nem látott, tervezett, állított elő. A hírek szerint hét darab új szabadalmon alapul a rendszer. Svájc legkreatívabb óramérnökei dolgoztak rajta  rendesen, míg összehozták.
Állítólag bírja majd a hétköznapi strapát, mert ütésálló. A hétköznapi strapát azonban akadályozhatják a méretei: majdnem öt centis az átmérője és csaknem 2 cm a magassága - visszafogottnak tehát nem mondható.

Az idei baseli óravásáron készülnek majd bemutatni, a titánium tokost 45 ezerért. A 18 karátos aranyat még nem tudni, mennyiért  - de valószínűleg aranyárban.

Mutatós darab. Egyszerű, lendületes, letisztult.  Minőségi.

Vadiúj márka - ez a Mooren. Jobb lesz, ha megjegyezzük a nevet, mert még biztosan fogunk róla hallani.  Egy 19 éves holland fiatalember, Mick Mooren a cégalapító-tulajdonos.

A történet úgy kezdődött, ahogy általában a zseniknél szokott: már apró gyermekkorában ... mást sem csinált, csak órákat belezett. Mint mindannyian annak idején. Csakhogy ő nemcsak szétszedni tudta a szerkezeteket, hanem megtanulta összerakni is. Mick egyszer elakadt egy régi El Primero restaurálásában, sehol nem talált hozzá megfelelő alkatrészt. Addig nyomozott, amíg a Zenith óragyártól szerzett néhány feleslegessé vált darabot - hadd játsszon a gyerek. ..

Innen már csak egy ugrás volt, hogy a fiúban, aki  az évek alatt az órák minden csínját-bínját kiismerte,  megszülessen az alkotás vágya. És vele az új márka, a Mooren. Az első modell, a New Vintage - egyszerre modern és retro. Nem markol túl nagyot, de nem is "olcsó". Van fehérben és fekete számlappal.  Nem állítható, hogy azonnali veszélyt jelent a nagy luxusóra márkák piacára, de - lapozzunk vissza a poszt elejére - a márka, a modell és ez a két óra egy 19 éves cégalapító műve...

Ezt a gyönyörű, rendelésre készült, különleges Vacheront Constantin-t nem a készítője nevezte el, ahogy az lenni szokott, hanem a gazdája, Vladimir. Ha valaki el tudja érni, hogy a világ legdrágább és legtekintélyesebb luxusóra készítője külön az ő számára, az ő saját elképzelései alapján csináljon egy speciális, egyedi darabot, a mindenkori legkomplexebb Vacheront (és ki is tudja fizetni), az teljes joggal tarthat igényt a keresztapaságra is. A névből ítélve orosz az illető, az látványból megállapítható, hogy makulátlanul jó az ízlése, a komplikációkból, hogy ért az órákhoz és a minőséghez, az árból pedig az, hogy disznógazdag.

Az óra árát természetesen nem tudjuk, hisz forgalomban nincs, csak a szóban forgó Vladimir széfjében. De hozzáértők – ismerve a Vacheron piaci pozícióját, presztízsét és árképzését, teljes biztonsággal állítják, hogy ez a darab rendesen millió felett fájhatott a derék Vladimirnak.

A megrendelés és az elvárás szemmel láthatóan az volt, hogy a Vacheron készítse el a világ legkomplexebb óráját.  A fejlesztés alapjául a 2005-ben bemutatott exkluzív szuperórát, a Tour de I'lle-t vették, ami már eleve korlátozott példányszámban készült. Ebből jött létre ez a mégszuperebb ... ha létezik ilyen szó.

Az eredeti  óra kiegészült egy sor elemmel: a Vladimir szerkezete 900 alkatrészből áll. A mechanikus Tour de I'lle komplikációin túl azt is mutatja például, hogy az év hányadik hetében járunk. Természetesen tud mindent, amit az ős, vagyis mutatja, az órát, percet, a másodpercet a tourbillonon, a járástartalékot, a holdfázist, a második időzónát, van benne öröknaptár, napkelte/napnyugta, percütő, csillagtérkép... kihagytam valamit? A (természetesen arany) keretre még a kínai csillagjegyek szimbólumai is rá vannak vésve.

A Vacheron tájékoztatása szerint ezen az egyetlen órán húsz szakértőjük dolgozott. Meg is látszik.

Állj, nem ér rögtön elmenekülni! Ronda, ronda, de azért néhány mondatot megér....

Ezt a luxusórát amúgy sem a szépségéért szeretjük (ha szeretjük), hanem az aktuális felhangért. Vagy inkább az ötletért: ironikus komment a közös európai pénz kálváriájához. Aminek részleteibe most természetesen nem megyünk bele.

Az Artya fenegyereke, Yvan Arpa, akitől távolról sem idegen az ilyesféle polgárpukkasztás (vö.:
http://toronyoralanccal.blog.hu/2011/08/25/luxusora_fegyverrajongoknak vagy még rosszabb
http://toronyoralanccal.blog.hu/2010/10/15/alulmulhato_e_a_pokos_luxusora) - most ezzel a tűzzel játszik. A számlap anyaga egy pénzjegy megsemmisítőből származik: felszecskázott euró bankjegyek összeragasztott darabkáiból áll. A tok maga a szokásos Artya stílusban pompázik. Vannak, akiknek tetszik. Állítólag.

A szíja kevlárból készült (poén Nr.2)

Gyenge pontja, hogy bár órának szánták, pont az időt nem nagyon látni rajta.

És az ára: 5900 svájci frank...(poén Nr.3.)

Egészen megilletődtem, amikor kezembe került az egyik ismert amerikai órablogger hirdetménye, mely szerint  az  egyik jobb  New York-i étteremben találták "nemrégiben" ezt az órát.


Szemel láthatóan egy pompás állapotban lévő Vacheron Constantin, aféle apáról-fiúra öröklődő (nem olcsó) darab. Az étterem megkereste a gyártót, ahol az órában taáláható referncia szám alapján azonosították, hogy egy 1955-ben készült 18 karátos aranyóráról van szó, ezt és ezt tudja,  stb - vagyis minden, amit csak tudni lehet. Azonnal körbetrombítálták az ismert gyüjtőket,  nem hiányzik-e valakinek egy hasonló, esetleg nem hallott-e valakiről, aki hallott valakiről, aki ... etc. Ha igen, az illető hívja 877.701.1755 számot, vagy  írjon ide concierge.us@vacheron-constantin.com. De persze ne nyúljon senki a telefonért, nem lehet csak úgy bepróbálkozni. A jelentkező tulajdonosjelölteket  ugyanis kikérdezik: hol és mikor veszítette el az órát, hogy jutott hozzá annak idején, mik az adatai ... - magyarul fel kell mondani a teljes anyakönyvi kivonatát. Egy ilyen jó darabért rendesen meg kell dolgozni.

A hirdetmény még az ünnepek körül olvastam, azóta is forgott a fejemben, milyen rendes dolog ez a Vacherontól, meg az étteremtől,  és egyáltalán ... vajon mi lett az órával. Visszamentem a blogra. Arról nincs hír, hogy milyen
sikerrel járt az akció, illetve hányan próbálkoztak eddig.  Csak egy-két pikírt komment arról, hogy micsoda hatalmas ingyenreklám ez a felhajtás a cégnek, és büszkék lehetnek a remek pr-ötletükre...

Mielőtt valaki rákérdez: 15:55:08. Ennyit mutat ez az óra. Nem állítom, hogy nem szántam a megfejtésre némi időt.

Megérte: az ötlet bravúros, a dizájn elegáns, a szerkezet látványos. Egy holland fazon, bizonyos Sandler Mulder készítette, a címe - hisz valójában egy kinetikus szobor, csak bónuszként óra - "Continue Time". Mindenki fordíthatja, aminek tetszik. Állítólag úgy jött létre, hogy Mulder mester faliórája leesett, és darabokra tört. Ám ha egy dizájner hozzájut egy rakás alkatrészhez, csak csinál belőle valamit....

A működési elvet, ha nem lenne nyilvánvaló itt http://vimeo.com/10800426 ki lehet figyelni. De ha valakinek sürgős, el is mondhatom: az óra különlegessége abban áll, hogy az óra, a perc és a másodperc mutatók nem egy tengelyen mozognak, hanem egymáshoz vannak erősítve. Ennyi.

Ez itt az Omega újradizájnolt Constellation-jának legújabb modellje. Friss, meleg, most érkezett a tervezőasztalról.  Olyan szép ez a kép, hogy nem lehet nem kitenni - így virtuálisan - a karácsonyfa alá. Ha valakinek netán nem jutott volna eszébe semmi egy nőrokon számára, tessék, ez egy vállalható darab.

(És igen, azok ott gyémántok, a tok 18 karátos arany, mi más...)

Ez itt pedig az Omega egy másik friss újdonsága, az Omega Speedmaster Professional - a barátainak csak Moonwatch - legújabb verziója, az első óra, amely megjárta a világűrt (még annak idején az Apollo 11 űrhajósainak csuklóján), és nem mellesleg állítólag a világ legnépszerűbb kronográfja is egyben. Vagyis egy igazi ikon. Ennek a bálványnak jelent meg ez a gyönyörű új modellje az ünnepek előtt. Hagyjuk most a műszaki részleteken való álmélkodást, elvégre mindjárt karácsony. A látvány amúgy is mindent visz: a tok 18 karátos narancsszínű aranyból készült. Az élénk narancs  az ötvözet magas réztartalmából adódik:  a 75 százalékos aranytartalom mellett csaknem 24 százalékos a réz. A különleges narancs és a fekete kerámia figyelemre méltó elegyet alkot: ünnep a szemnek, még így virtuálisan is...

Elég egy jól eltalált, új szín, és megint mindenki a Jaeger-LeCoultre-ról beszél... (mint én is, ld. pár nappal ezelőtt). A Reversoról persze, az örök darabról, ami ezeréves, mégse megy kis soha a divatból. Most ez a darab tartja lázban a neten levelezgető rajongók ezreit: a Grande Reverso 1931 Rouge.

Ez lesz a JLC (egyik) aduja egy hónap múlva a genfi óravásáron. (a másik:
http://toronyoralanccal.blog.hu/2011/12/14/marcona_es_ferfias_luxusora_kemeny_fiuknak).
Sok változás nincs, a forma és a dizájn klasszikus Reversos, de ahogy a nevében is egyértelművé teszik,  egy 1931-es népszerű modell újjáélesztése.
Ezé:

Nyilvánvaló a hasonlóság, na, de ki bánná?! Ez volt minden idők legnépszerűbb és legkeresettebb Reverso modellje, és sikere  azóta is töretlen. A harmincas években készült fehérben, feketében, krémszínűben, és vitték, mint a cukrot. Csináltak néhány pirosat is, de ezt a kihívó darabot csak a legbátrabbak vették, akik úgy gondolták, stílusukba vág a visszafogott elegancia és figyelemfelkeltés merész elegye. Nem sokan voltak, csak pár ilyen óra készült, így ezek a példányok ma aranyat érnek. Egyikük például az év elején 35 ezer svájci frankért cserélt gazdát...

A Jaeger-LeCoultre az egyik legjobb luxusóra márka, ezt - ízléstől és pénztárcától függetlenül - kevesen vitatják. Nincs példa arra, hogy a JLC valaha is előállt volna olyan modellel, amely nem került azon nyomban az érdeklődés középpontjába. A Reverso-val és a Classic Compressor-ral, két legelismertebb modelljükkel már jó ideje meghódították a klasszikus ízlésű óra rajongókat - ezzel tehát már nincs dolguk. A kérdés az, hogyan szerezhetnének újabb híveket, merre léphetnének tovább? Hát persze: az úri fiúk után a kemény fiúkat veszik célba...

Pár évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy figyelmük és fejlesztési energiáik egy jelentős részét a luxus sportórák piacának "bevételére" összpontosítják. Az elképzelés az volt, hogy az amerikai haditengerészettel szoros együttműködésben olyan órát fejlesztenek, amely harci körülmények között is megfelel a legszélsőségesebb elvárásoknak. Természetesen a JLC saját szerkezetével, hiszen az már bizonyított, tapasztalatok igazolják megbízhatóságát. Így született a szépnevű  Jaeger LeCoultre Master Compressor Diving Chronograph GMT Navy SEAL  (SEAL = Sea, Air and Land Teams, vagyis a haditengerészet speciális egysége).

A marcona óracsoda valószínűleg sokak vágyálmát testesíti meg, de minden bizonnyal kevesek engedhetik meg maguknak. A kerámia, acél és titán, a színválasztás és a dizájn együtt olyan agresszív, férfias, mégis elegáns benyomást kelt, hogy állítólag még azoknak is tetszik, akiktől távol áll az ilyesfajta harcias világ, és/vagy egyáltalán nincs szükségük a SEAL kunsztjaira. Mert ez az óra 100 méterig vízálló, ami egy kronográfnál nem nevezhető megszokottnak. Ezt egy saját fejlesztésű megoldás teszi lehetővé, ami csak ebben a modellben található (...és  részleteiről kénytelen lesz minden érdeklődő szakemberektől tájékozódni. Nekem 8 méteres mélységen felül, pontosabban alul nincsenek megbízható ismereteim).  A számlap láthatósága kitűnő sötétben is, hisz még arra is ügyeltek, hogy a mutatók és a számok különböző színnel világítsanak (....hogy egyetlen szempillantással olvasható legyen).



Tény, hogy  a második időzóna nem foszforeszkál. Ezt sokan a veszteség oldalon jegyzik, mások viszont úgy tartják, legalább nem zavarja a nagy számlap tökéletes egyértelműségét. Ami pedig az óra nevében is megjelenő GMT jelzést illeti, ennek a funkciónak is izgalmas megoldást találtak. 12 óránál, pont a Jaeger-LeCoultre felirat alatt látható egy kis pont, ennek a színe mutatja, hogy a második időzónában nappal van-e vagy éjszaka . Vagyis az óra hasznos társa lehet az utazóknak is.

A Navy SEAL minden modellje korlátozott számban készül. A képeken láthatóból például mindössze 500 darab van a világban, ami szintén emeli az értékét. És az árát. Mert egy hibája azért van: nagyjából 13 ezer dollárba kerül...

Azt nem tudni, hány veteránja van az Egyesült Államoknak, de az biztos, hogy a Breitling  American Tribute Watch-ból biztosan nincs több, mint 50 darab. Ennyit készült a legújabb luxusórájukból, amely november 11-től (vagyis a Veteran's Day-től) 8.900 dolláros áron kapható. Szó se róla, nem olcsó. De ami bejön belőle, az Fisher House Foundation számláját gyarapítja. Az alapítvány olcsó/ingyenes szállást nyújt olyan veteránoknak és családjuknak, akik katonai kórházakban kapnak orvosi kezelést.

Az órában a Breitling klasszikus Chronomat 44 szerkezete van, minden példány számozott, és a hátlapjába van gravírozva, hogy "Breitling for America - United We Stand".... így, ni.

A Breitling hosszú ideje és ezer szállal kötődik a fegyveres erőkhöz, különösen a légierőhöz. A márka büszkesége, hogy olyan órákat tervez, amelyek szélsőséges környezeti viszonyokat is képesek átvészelni,
ellenállnak víz- és légnyomásnak, szélnek, és más kisebb-nagyobb természeti csapásnak. Vásárlóik és rajongóik jelentős része is a fegyveres erők tagjaiból és családtagjaik köréből kerül ki, de nem kis számban vannak rajongóik az extrém sportok hívei közt is (mint pl. John Travolta, aki teljes mellszélességgel áll ki a Breitling mellett). Mindebből az következik, hogy valószínűleg nem lesz gond túladni az 50 luxusórán - még ezen az áron sem. A hadseregben kiszolgált tehetős hazafiak - ha másért nem - hát, egy kicsit dicsekedni a márkával és a jótékonysággal, minden bizonnyal szétkapkodják. Különösen így, a karácsonyi szezonban. Órás szakemberek és marketinges körök szerint -  az American Tribute remek óra, pompás ötlet, és egy jól  időzített marketing fogás
egyben.... 

Elég egy jól sikerült modell, és máris mindenki a márka feltámadásáról beszél. A Baume & Mercier  – mondják – remek órákat csinált a negyvenes-ötvenes-hatvanas években. Aztán valahogy kifulladt.  Most, a Capeland Flyback Chronogaph úgy tűnik, elhozta a megújulást. Ő az.

Jól láthatóan visszanyúltak a sikerkorszakig – az óra ugyanis egyértelműen magán viseli azoknak az időknek a hangulatát. Kicsit retro, de mégis modern, finoman elegáns, ugyanakkor férfiasan masszív. A sok különböző skála (telemeter, tachymeter, bi-compax kronográf) úgy fér meg egymással a számlapon, hogy közben nem zavaros, és jól olvasható. Az esztétikán túl az igazi ínyencek, a szerkezetek rajongói a zafírüveg hátlapon át szabadon mozizhatják a különböző komplikációk működését.

A hozzáértők két dologban egyetértenek: egyrészt, hogy a márka ezzel a teljesítménnyel ismét méltó helyére került, másrészt, hogy ennek a teljesítménynek kissé magas árat szabtak. A 7500 dollárt kicsit sokallják...

A múltkor nagy lelkesen lelepleztem a Cartier újdonságát, amellyel a januári genfi óravásáron készül előrukkolni (léink). Most már tudjuk, hogy csak az egyiket. A másikkal most álltak elő. Ez a Cartier Masse Secrete Panther Decor, és így néz ki.

Igényes, drága játékszer - gondolhatja a felületes szemlélő, - finom ékszerészmunka, értékes darab. Ez mind így van, ugyanakkor ez egy igen komplikált óramű is egyben. Az automata szerkezetet ugyanis megfordították, itt az óra számlapján "látható" és mozog a súlya. Ezen a képen jobban látszik:

Igen, a párduc az. Ahogy az óra mozog a gazdája kezével, a súly kileng, fel-alá csúszkál a keret belső vonalát követve. Maga a tok persze - ahogy egy Cartier-hez illik - ródiumozott fehér arany 644 kerek gyémánttal borítva. Ez összesen 6,8 karátnyi súlyú briliáns. A párduc hasonlóképp. A pontos számokat itt nem tudom, akinek
van kedve, ezen a szép nagy fotón leszámolgathatja...

A csokoládé és a luxus nem áll távol egymástól. Az óra és a luxus sem. Hát, még a kettő együtt ...

Valószínűleg erre jöttek rá a Frederique Constant-nál is, amikor megalkották a Maxime Manufacture Automatic Lady Chocolate-t.  A Maxime Manufacture már amúgy is egy jó sorozat volt, indítása (2009) óta rendes sikereket értek el vele.  Nem véletlenül: a kollekció minden egyes órája  elegánsan és művészien kidolgozott darab, nem is beszélve a márka saját szerkezetéről. 

És most itt a Lady Chocolate. A melegbarna csokiszínű gyöngyház számlap rajta a brilliánsokkal, a hozzá illő árnyalatú rózsa arany tokban, az 52 kis gyémánttal koszorúzva, csokibarna alligátor szíjjal....mégis, mi kellhet
még...?

Greubel Forsey, minden tourbillonok nagymestere nemrégiben hozakodott elő
ezzel a fantasztikus órakölteménnyel. Most kivételesen nem (illetve nem
csak) a zseniális tourbillonjuk a nagy szám, hanem az a kis háromdimenziós
glóbusz, ami ott, 8 óránál látható. A miniatűr földgömb a Déli sarkon
támaszkodik, és 24 óra alatt fordul körbe - pont úgy, ahogy az igazi
földgolyó. Egy kis gyakorlattal leolvasható róla, mikor, hol, éppen mennyi
idő van, az Egyenlítőt szimbolizáló kör félig fekete, félig fehér színéből
pedig még az is, hogy éjjel vagy nappal. Hogy a különbség vizuálisan is
érzékelhető legyen, a "nappali" szakasz mentén, az óratok oldalán van egy
kis üveges rész, ami beengedi a fényt erre a "féltekére"  érzékeltetve, hogy
itt "süt a nap". Ezen a képen jól látszik:

 http://novelty.greubelforsey.com/default.html

De persze ezeknek a huncutságoknak a segítségével csak nagyjából lehet
tájékozódni. Ám egy ilyen különleges luxusóra gazdája joggal várhatja el a
pontos időmérést, ezért a 10 óránál látható kis számlapról leolvasható a
pontos idő is egy kívánt (a beállításnak megfelelő) időzónában. Maga az
óra - a hagyományos, amely választ ad a legegyszerűbb "hány óra van"
kérdésre -  1 óránál található: az órát és a percet mutatja. Rajta jobb
oldalon, egy külön pici számlapon a másodpercek. Az ez alatt levő skálán
pedig még egy mutató  - ez  arról tájékoztat, mennyi energiatartalékkal
rendelkezik még a szerkezet....

Akinek ennyi nem elég a komplikációkból, az bátran mazsolázhat tovább itt:

Ez egy nem létező óra. Soha nem volt ilyen óra, és szinte biztosra vehető, hogy soha nem is lesz. (Szó se róla, ehhez képest meglehetősen fotogén ..)

Ez ugyanis egy kalózóra.  A Horology Design embere,  bizonyos Jacques Furnier tervezte afeletti örömében, hogy a néhány héttel ezelőtt megszületett a megállapodás: ezentúl a Hublot a Ferrari hivatalos” órása” és időmérője. Vagyis hamarosan láthatunk olyan termékeket, amelyek magukon viselik mindkét márka jellegzetességeit, "hordozzák a közös értékeket, ötvözik a dizájn koncepciókat" (...és persze kölcsönösen élvezik a másik presztizse és logója nyújtotta előnyöket). Annak idején, november elején nagy port vert fel a hír luxusóra, autóversenyes körökben.

 Az azóta eltelt néhány hétben készültek a lelkes hunblotferrari rajongó tervei. Csak úgy, saját szórakoztatásra. Nemcsak tükrözik a két cég „értékeit és dizájn koncepcióját”, és használják a logókat, hanem még jól is néznek ki. Kár, hogy nem lesz belőlük semmi...

Majdnem lemaradtunk a genfi nagy díjkiosztásról! Kissé megkésve, de felzárkózom. Mindenképpen érdemes egy pillantást vetni a díjazottakra - sok köztük az "ismerős".  Különösebb meglepetést senkinek sem okozott a 2011-es év legjobb luxusóra modelljeinek névsora: az  idei elismeréseket nagyjából azok az órák nyerték, amelyekről már bemutatásuk óta beszél/ír a világ.

 Az Arany Sast, vagyis a fődíjat a De Bethune, DB28 vitte el.

 A legjobb női óra idén a Boucheron, Crazy Jungle Hathi lett.

A legjobb férfióra a Hermes, Arceau Le Temps Suspendu.

A legjobb design óra címet az Urwerk, UR-110 nyerte.

A legjobb ékszeróra címet a Van Cleef & Arpels, Lady Arpels Polar Landscape kapta.

A legtöbb komplikációért járó elismerést az Academy Christophe Colomb Equation of Time-ért a Zenith vihette el.

A legjobb sportóra pedig természetesen a TAG Heuer Mikrotimer Flying 1000 Chronograph lett.

Kaptam egy meghívót, amelyet most - engedéllyel – megosztanék IWC rajongótársaimmal. Nem reklám, hisz a szalonban egy héten át bemutatott különleges IWC-ket megvásárolni nem lehet majd, csak barátkozni velük  egy kicsit. Mert ugye, mi az alternatíva?! A fotó, amit nem lehet forgatni, megsimogatni, meghallgatni... (illetve lehet, de minek), nincs kit megkérdezni, hogy ez itt mi, az ott hogy működik stb.

A jövő hétfőtől tehát a Watch de Luxe rendes nyitvatartási idejében (amit nem ismerek,  de nagyot nem lehet tévedni) megtekinthető egy sor újdonság és különlegesség,  olyanok mint a Portofino Eight Days, a legújabb Ingenieur Rattrapante, a DaVinci Perpetual Calendar, a Portugueser Perpetual Calendar, és így tovább.

Szóval, Budapest, Kristóf tér, Watch de Luxe, a jövő héten.

Azt, hány óra van,  (egyelőre) nem tudjuk. Ennek az órának nincsenek mutatói. Illetve vannak, de ...

A dolog úgy kezdődött, hogy egy sikeres belga ipari formatervező, bizonyos Benoit Mintiens óratervezésre adta fejét.Itt látható az eredmény: a Ressence. Különös darab. Ahelyett, hogy a mutató(k) járnának körbe a számlapon, a számlap jár körbe a mutatón.  A nagy számlap mutatja...helyesbítek: a nagy számlapról olvashatók le a percek, a két kicsi az óra illetve a másodperc. A harmadik, kis számlap a délelőtt–délután dilemmát segít eldönteni. Szépnek szép, annyi biztos.

 Ha a működése nem lenne egészen egyértelmű, íme, a demo:  http://www.ressence.eu/concept/demo.php 

Úgy hallani, 50 darab készül belőle, és darabja 10 ezer euró körüli áron kapható.

Most mindenhol erről beszélnek a divat-, az óra- és a luxusiparban...a hozzáértők (és a sznobok) egy emberként lelkesednek.  Ez (lesz) ugyanis a Cartier következő nagy dobása. A 2012. januári genfi óravásáron mutatják majd be, de „véletlenül kiszivárgott” néhány kép, meg egy-két adat.

 A Cadran Lové Tourbuillon egy korábbi innovációt fejleszt tovább. Az előd az idei genfi óravásárban bemutatott Alligator tourbillon volt.

Erre is érdemes vetni egy pillantást mellesleg:

Most megérkezett női modell férfi változata faragott római számokkal a kis gyémánt alligátor helyén. Valóban határozottan férfiasabb a látvány...és a méret. (Állítólag itt az is számít.) Maga az ún. „flying tourbillon” szinte lebeg a számlapon, melynek másik jellegzetes éke – mondják – a nagy C, a Cartier kezdőbetűje.

Ennél többet majd januárban – Genfből.

A Wryst Variance talán nem dobogtatja meg az órás művészet (hozzám hasonlóan) „konzervatív” ízlésű híveinek szívét. De valljuk be, néha olyan jó kirándulni a műanyag univerzumba -  tele van bátor ötletekkel, színekkel és formákkal.

Amit itt látunk legalább annyira óra, mint játékszer: a digitális számlap ezerféleképpen tudja mutatni ugyanazt az időt - ahogy a gazdának éppen most a legjobban tetszik. Mondjuk legyen így:

És ha nem a karján szeretné hordani az ember, a szerkezet egy mozdulattal kipattintható a műanyag szíjból, és rátehető a kulcskarikájára, a kutya nyakörvére, a táska csatjára ... mindenkinek a fantáziájára és a játékos kedvére van bízva. A színválasztással együtt.

Úgy tűnik, a TAG Heuer komolyan gondolja a telefon bizniszt. A nyáron már szó esett arról, hogy micsoda okostelefonnal állnak elő, és azon mi minden csodaság lesz.( http://toronyoralanccal.blog.hu/2011/07/05/jo_ez_nem_ora_telefon_de_tag_heuer)  Előálltak, mi több, már  Magyarországra is megérkezett a LINK. A csoda dolgok is megvannak – és állítólag lesznek még újak is.

Egy csaknem másfél milliós telefon.... Szívem szerint Kohn bácsit idézve mondanám, hogy ügyes. Viszont ha azt nézzük, mit tud, máris kicsit kevésbé "ügyes". Először is Kaspersky csomaggal jön: antivírus, tűzfal,"hol van a készülékem" funkció, ellopott készülék utasítása (pl. adatok törlése), új SIM kártya esetén, sms az eredeti számra az új kártyaszámmal..... stb) Mindez azonban nem szenzáció, más okostelefonokhoz extraként ugyan, de simán megvásárolható.

Viszont a SO APPS csak a LINK-é.  Lényege a következő:  az Android operációs rendszer  tulajdonosa  több mint 250.000 applikáció közül választhatja ki, amire igénye/szüksége/kedve van. Csakhogy ennyi programot végigmazsolázni, az újabb és újabb megjelenéseket figyelemmel követni, lehetetlen. A SO APPS ezt oldja meg a fontos embereknek (vö..LINK tulajdonosok): különféle kategóriákban összegyűjti a friss applikációkat, és területfüggően tálalja a kínálatot. Tehát a magyar felhasználók számára hasznos applikációra felhívja a figyelmet Magyarországon, de Hongkongban nem, és fordítva: nem terhel minket a kínaiak számára kifejlesztett programokkal. A kínálat persze rendszeresen frissül. 

Mindemellett természetesen változatlanul áll, amit induláskor ígértek: (ld. korábbi poszt) a Gorilla Glass, a földrengés, légi-  és világkatasztrófa állóság, az arany vagy  titánium tok és az aligátor borítás... ahogy a mellékelt ábra is mutatja.