Úgy tűnik, mégiscsak van ingyen ebéd. Illetve lesz azoknak, akik indulnak és nyernek a Piaget játékán.

 Az ajánlat úgy szól, hogy aki hibátlanul megválaszol tíz könnyű Piaget-vel kapcsolatos kérdést, azt a luxusóra cég saját költségén, úri módon megvendégeli történelmi manufaktúrájában, a Júra hegységbeli La Cote-aux-Fées-ben, és ultramodern központjában, Genfben, ahol a tervezés folyik. A szerencsés nyertes(eke)t természetesen szakértők vezetik majd be a tervezés és előállítás  titkaiba, illetve találkozhatnak a híres luxusórák fejlesztőivel és készítőivel .

A kérdések itt találhatók. http://en.piaget.com/landingpage/altiplano-competition-hodinkee.

(Súgó: aki nem kíván különösebb kutatómunkába bocsátkozni, az „hátralapozhat” a megfejtésekhez: http://www.hodinkee.com/blog/2011/10/24/contest-win-a-vip-trip-to-the-piaget-manufactures-in-switzer.html . Az itt található néhány párperces videóban benne vannak a válaszok. Tessék megkeresni, van még rá tíz nap: a határidő november 17-én jár le.)

Szép óra, és fehér zománcos számlappal (ld később) talán még szebb. Ez a Blancpain Villeret Grande Decoration.

Vékony, de hatalmas (4,5 cm átmérő), a márka jellegzetes mutatóival. Egyszerű, de elegáns... szmokinghoz való, finom férfikézre.

De innen nézve csak egy "jó test"

Viszont a hátoldala!

Hátul, diszkréten elrejtve - buli van. Ráadásul minden egyes példányba más-más buli. Ebbe itt jól láthatóan a kínai Nagy Fal látképét vésték bele.

A Blancpain tervei szerint minden darabból egyetlen példány készül majd, még nem tudni, összesen mennyi. Valószínűleg nem sok, mert csak 2011 végéig dolgoznak ezeken a modelleken, és egy-egy óra elkészítéséhez idő kell. Bár... ki tudja. Tavaly a bázeli órakiállítás Blancpain standjánál  félórát bámultam lélegzet visszafojtva egy kivetítőn a cég vésnökének munkáját: siklott az anyagon, nem habozott, nem állt meg a keze egy szempillantásnyira sem - boszorkányos gyorsasággal írta bele az anyagba a legapróbb részleteket, akár egy levél picurka erezetét is. És akkor még nem is tudtuk, hogy amit a nézősereg megbabonázva figyelt, sokszoros nagyítás. A véső, amely olyan biztosan siklott az aranyban, akkora, mint egy nagyobb varrótű, a dombormű pedig valójában egy tízforintosnyi óratestre készült. A sima fémlapocskán a bámuló szemek előtt egyik percről a másikra bontakozott ki egy egész városnyi panoráma - szabad szemmel csak néhány araszról felismerhetően. 

 A Villeret Grande Decoration-ből - akárhányan rendeljenek is saját, testre szabott példányt -  biztos, nem sok darab kerül a piacra. Egyet-egyet kapnak majd a nagy Blancpain butikok svájci, japán vagy franciaországi tájképet ábrázoló képeslappal a hátoldalán - vélhetően ahonnan a leendő gazdáját remélik. Ha valaki beleszeretne, de kiszalad a határidőből, az úgy járt. 

Nem, ez nem a Panerai legújabb reklámja (...bár nyilván annak sem lenne rossz). Ez egy Damien Hirst festmény, nemrégiben, a milánói triennálén mutatták be. 

Damien Hirts Nagy-Britannia hirhedt milliárdos festőművész/botrányhőse. Nem meglepő módon a művész maga is a márka szerelmese, ami kilóg ugyan a küszködő kortárs festő sztereotípiából, de az ő életszínvonalára nagyon is jellemző. (Ahogy egy éles szemű kritikusa meg is jegyezte: a legdrágább ma élő festő természetesen a legdrágább anyaggal dolgozik.) A Panerai órákat Hirst már több, korábbi művébe beépítette, illetve meg is festett egyet egyik alkotását.

Ezen a festményen számtalan számlap látható - nehéz elképzelni, hogy egyetlen műért ennyi, vagyont érő Panerait kibelezett.... Pedig ez még csak nem is sok, hisz a fenti képen a festménynek csak egy kis részlete látható. Valójában így néz ki az egész....

Van egy cég Kaliforniában (a TOMS shoes), amely minden egyes megvásárolt cipője után egy ugyanolyat a harmadik világ rászorulóinak adományoz. Szép gondolat, praktikus, strapabíró, olcsó cipőkkel  van is értelme a dolognak, és reklámnak sem rossz.

De óra? Minek?! Pedig azt mondják, igenis nagyon kell: az orvosoknak.  Persze nem olyan drága és finom darabok, milyeneket a világ szerencsésebb felén hordanak az öltönyös doktor urak. Arrafelé olyanra van szükség, mint a TOMS shoes: ami strapabíró, praktikus, olcsó és elnyűhetetlen. Mert ha belegondolunk, az időmérő egy egészségügyi dolgozó számára vitathatatlanul munkaeszköz, adott esetben akár még életet is menthet.  A fejlődő világ távoli csücskeiben pedig egyáltalán nem természetes, hogy mindenkinek van egy a karján. Az óra – bármilyen minőségű is –sok helyütt luxuscikk.

A Human Time Project (humantimeproject.com) a cipős megoldást vezeti be. Minden alkalommal, amikor elkel egy az órájukból, a cég egy nemzetközi segélyszervezeten keresztül távoli, elmaradottabb infrastruktúrájú földrészek orvosainak adományoz egy másikat. Egy ilyen egyszerű, mindent kibíró, elnyűhetetlen darabot. 

Az óra egyébként 95 dollárba kerül, és  december közepétől lehet majd megvásárolni vagy megrendelni.

(Vagyis még el sem indult a projekt, a fórumok máris vitáktól zengenek mondván, egész valójában nem más, mint olcsó marketingfogás. Hiszen száz dollárért akár egy féltucat masszív Casio kvarcórát postázhatna a harmadik világ orvosainak, aki igazán segíteni akar...  Csakhogy: ismer valaki olyat, aki ezt megtette?)

 Aki nem látott még triretrográd órát, annak beletelik egy kis időbe, amíg kibogarássza, vajon hogy is működik a dolog. Két perc alatt kiderül:  http://www.milus.com/en/watches-gents/master-herios-triretro-hert830

A három retrográd másodperckijelző 20 másodperces szakaszokban mutatja az idő múlását. Minden perc kezdetén a legalsó, 6 óránál lévő mutató kezd először munkába: "elszámol" húszig, majd visszaugrik kezdeti állásába, miközben az időmérés a 11 óránál lévő mutató veszi át - szintén 20 másodpercig. A kör a harmadik, a 2-esnél elhelyezett mutatóval zárul – és el is telt a hatvan másodperc. A mutatók ismét kiinduló állásban, indulhat minden elölről....

Így működik a Milus Herios Triretrograde legújabb modellje is.

A korábbi hasonló szerkezetű, de cifrább példányokkal ellentétben ezen a szemet gyönyörködtetően egyszerű rajzú számlapon könnyű eligazodni – a körülményekhez képest. A három retrográd másodperckijelző itt is 20 másodperces szakaszokban mutatja az idő múlását, de nincs a sok „látnivaló” a környezetben, ezért akár még időmérésre is alkalmas lehet....

Ez a szépség itt, tegnap látta meg a napvilágot.

Egyelőre még – mint minden 

újszülött

et – körbecsodá

lják, ajnározzák, szeretgetik a rajongók.  A luxusautó és a luxusóra rajongók. A szóban forgó óra a Jaeger-LeCoultre, a szóban forgó luxuskocsi pedig az Aston Martin. A két jó név hét éves kapcsolatából született a kis AMVOX 5 World Chronograph LMP1. Nem az első közös gyereke az együttműködésnek, de azt mondják, mindeddig a legjobban sikerült. Állítólag egy az egyben a papára üt, még a színei is hasonlítanak (az Aston Martin LMP1 versenyautóiéihoz). És persze magán hordja a  papa kézjegyét is:  6 óránál a számlapon – csak éles szeműeknek.

A kommentelők szerint pont úgy néz ki, mint bármelyik korábbi Panerai. Pedig ez, itt távolról sem „bármelyik korábbi” Panerai. Ez a Luminor Marina 1950 3 Days, és a napokban mutatták be Milánóban.

 Bár első pillantásra valóban a megszokott, karakteres vonások ismerhetők fel az „arcán”, a hátoldalát érdemes egy kicsit alaposabban is szemügyre venni. A modell ugyanis három napra (!) elegendő energiatartalékkal rendelkezik, és hogy ebből mennyi áll még rendelkezésre, azt itt látható. Esetünkben például egy fikarcnyi szufla sincs (már vagy még) az órában: a mutató a skálán a nullára mutat.

Még blogot sem arról ír az ember, amiről akar. Mert rácsodálkozhat erre-arra saját ízlés szerint, de a közbeszéd  időről időre egy irányba tereli a többiekkel. Márpedig most ”az egész világ” (már megint) a TAG Heuer-ről beszél, az új Steve McQueen Monaco-ról. Rögtön kettőről. Ha már a Monaco olyan sokat köszönhet McQueen-nek! (McQueen a Le Mans című filmben viselte, és tette híressé a modellt. Ezt TH rajongók ezrei még álmukból felriasztva is tudják). Az új órák csak valamikor ez év végén jelennek meg, és nem elég, hogy limitált példányszámban készülnek, de kizárólag a TAG Heuer butikokban kaphatók majd.

Most, hogy Stve McQueen a nevére vette őket, mintha modernebbek, elegánsabbak, ragyogóbbak lennének az 1971-es eredeti Monaco-hoz képest. Természetesen a színész öltözetének színeit viselik – a kék és a fehér mellett már a pirosat is.

Itt a két változat - önmagukért beszélnek.

Elsőre nem egyszerű kisakkozni, hogy működik ez a „négyarcú” óra, még kevésbé ismert nevén a de Grisogono Otturatore. Legelőször is azt kell valahogy megérteni, miért is adna érte az ember több mint 85 ezer svájci frankot. Tény persze, hogy anyag van benne bőven: a tok 45 mm x 50 mm, a magassága is jó másfél centis - nem spóroltak az arannyal! Rossz nyelvek szerint úgy néz ki, mintha egy arany féltéglát hordana a csuklóján az ember. Vagyis visszafogottnak aligha mondható.

Viszont a négy számlap ... az izgalmas! Az Otturatore négyféle komplikációt kínál, ám egyszerre mindig csak az egyik van szolgálatban. Állítólag hatalmas munkába és sok időbe telt, amíg a rendszert összehozták. A számlap ugyanis nem egyszerűen csak cserélődik egy gombnyomásra, bár a teendő valóban ez: meg kell nyomni a jobb oldalon látható gombok valamelyikét! Ez azonban nem a számlapot forgatja körbe, hanem mozgásba hoz egy szerkezetet, ami ... amitől a számlap a képeken látható variációk egyikévé alakul át. Tudatában vagyok annak,hogy ez nagy valószínűséggel nem a szakszerű ismertetése a működési mechanizmusnak, de - mentségemre legyen mondva - nem találtam sem olyan leírást a neten, sem olyan embert a való világban, ami/aki a szerkezet ismeretében eligazíthatna a részleteket illetően.

Persze nem kizárt, hogy a titokzatosság része a vonzerőnek...

 Lehet, hogy csak a hozzám hasonló laikusok állnak meg egy percre és merednek zavartan erre az órára:

Nem, nem hiányzik róla semmi, ez már kész. És nem is újdonság az egymutatós óra. Végülis, ha jobban megnézzük, minek is a két mutató. Ezen is tökéletesen látható, hogy negyed tizenegy múlt egy „hajszálnyival”.

Ez egyébként egy német óra dizájner, Manfred Brassler műve, az ő márkája a Meistersinger , melynek ez a Neo elnevezésű modellje. Az ötvenes évek hangulatát idézi. Meg - ha megengedhetek magamnak egy személyes megjegyzést – egy kissé a vérnyomásmérőt is... Különösen a fehér számlapú változat...

Ez még csak egy vázlat, és a rajzon első pillantásra nincs is semmi különleges. Talán csak annyi, hogy furák mutatók.  Azt beszélik, a Parmigiani új modellje talán az év vége felé, vagy a tavaszi bázeli vásáron lesz a nyilvánosság számára is kézzel fogható valóság. De persze a bennfentesek már most tudni vélik, hogy a márka egy 200 éves komplikációba készül új életet lehelni: (ismét) megoldják az ovális alakú órák problémáját, a kismutató-válságot.  Újrafelfedezik a teleszkópos mutatókat, amelyek attól függően nyúlnak vagy rövidülnek, hogy az ovális alakzatnak éppen melyik oldalán járnak, és hosszabb vagy rövidebb mutatókra van-e az adott pozícióban szükség.  Ha túl bonyolultnak tűnne a dolog, az teljes egészében az én hibám, mert nem az. Feltalálni sem kellett semmi újdonságot, ezen az 1800 körül készült Vardon & Stedman zsebórán már valami ilyesmi látható, bevallottan ez volt a múzsa.

Az új Parmigianiról bővebb információk még nincsenek, csak annyit tudni, hogy nemcsak a teleszkópos mutató ötletét viszi tovább, de látványban egyszerre igyekszik majd követni és megújítani a gyönyörű régi zsebóra jellemző vonásait.

  Az itt látható két óra közül az egyik hamis. Ember legyen a talpán, aki így, a fotóról megmondja, melyik. Márpedig a fenti két, hatvanas évekbeli Jaeger Le-Coultre Polaris egyikéért az ebayen a napokban vad licitálás folyt, bár az induló ár sem volt kevés: ötezer dollár. Tény, hogy ez a modell minden idők egyik legkeresettebb klasszikus luxusóra modellje, a gyűjtők gondolkodás nélkül akár húszezer dollárt is megadnak érte. A valódiért. Csakhogy most egy ügyes kezű ismeretlennek sikerült egy (majdnem) tökéletes hamisítványt előállítania.  Szakértő szemek azonban felfedezték az eltéréseket, és a figyelmeztetést kitették a netre.

Szenzációs leleplezésre vagy egyetlen, bizonyíték erejű jelre ne számítson senki. A lényeg, hogy a rajongónak, ha nem akarja, hogy átvágják, rajongása tárgyát a legapróbb részleteiig ismernie kell. Mert még a legjobb hamisító (és esetünkben arról van szó) is elkerülhetetlenül követ el pici hibákat, figyelmetlenségeket. Vannak olyan leheletnyi eltérések, amelyek valójában csak a többi figyelmeztető jellel együtt árulják el, hogy a dolog „nem az igazi”. Esetünkben például a hamisítvány patinája csak egy árnyalatnyit sötétebb, mint kéne. A tok csak egy kicsivel kopottabb, mint azt a kora indokolná...a Jaeger Le-Coultre feliratnak is világosabb színűnek kéne lennie... a számlap belső arányai sem stimmelnek igazán,... a hátoldalon a lyukak kicsit nagyok... Ezer apró jel, amiből a szakértő szemnek egyértelművé válhat, hogy az óra nem más, mint ügyes hamisítvány.

Tessék rászánni egy kis időt, és végigbogarászni.

(Ui.: Az óra elkelt, több mint 8813 dollárért vitte el egy „szerencsés” licitáló.... Tanulság: akinek nincs kidobni való nyolc-kilencezre, az vagy sebesen húzzon bele a tanulásba, vagy vásároljon boltban.)

Senki se kap a szívéhez a hírre: megint egy Patek vitte el a pálmát. A pénteki monacói Only Watch 2011 árverésen a legtöbbet az acélból készült Minute Repeating Tourbillon-ért fizették.

A negyven luxusóra márka egy-egy különleges példánya összesen négy és félmillió eurót hozott a jótékonysági konyhára - ebből egymillió négyszázezret, vagyis majdnem az összeg egyharmadát a Patek. (Azért annyi meglepetés mégiscsak volt a dologban, hogy az előzetes számítások szerint nagyjából fele ekkorra leütési árra számítottak az árverezők.)

A Patek mögött rendesen lemaradva kullog a második helyen a Richard Mille, RM 027 Tourbillon Rafael Nadal 510 ezerrrel,

illetve a DeWitt Concept watch No. 3 X-Watch 410 ezer Eurós árral.

Panaszra, úgy tűnik, senkinek nincs oka.

Nem, nem vicces fotóshopról van szó. A dolog komoly, ez tényleg egy JLC Reverso. Hivatalosan a Jaeger-LeCoultre Reverso by Zep Watch néven van anyakönyvezve. A Zep egy svájci rajzfilmes „művészneve”. Humoros képregényeket és hasonlókat rajzol (...bármilyen idegenül is hangozzék , hogy egy mondatban említjük a  „Svájc” és a „humor” szavakat... )

Ezt a svájci Gusztávot ő kreálta. Jópofa, de nem annyira, hogy egy luxusóra tulajdonosának folyton őt kellene néznie. Ha közelebbről megvizsgáljuk a fenti fotót, fent, a jobb oldalon látható egy apró tárcsaszerűség:  ez arra szolgál, hogy egy kis aranyfüggönnyel eltakarja a rajzfilm jelenetet , ha a  gazdinak néha igénye támadna arra, hogy a környezete komolyan vegye.

Maga az óra egyébként a szokásos JLC minőség, 18 karátos rózsaarany tok, a zománcozott számlap valóságos művészi munka... innen nézve, egész jól néz ki.

Sokat persze nem nézegethetjük, mert bár a Zep a Reverso 80 éves évfordulójára készült sorozat egyik darabja, csak egyetlen példány készült belőle. Ezt pedig november végén, a párizsi aukción egy perc alatt elárverezik majd....

Már csak jó egy hét van hátra az Only Watch 2011 jótékonysági árverésig. Aki akart, nagyjából elő is rukkolt a külön erre az alkalomra készített egyedi luxusórákkal, minden márka dobott egy nagyot, de azért még erre a hétre is akadt meglepi: itt ez a Zenith például!

Méghozzá rögtön kettő, még ha egynek is számít.  Az El Primero kronográf, az első (a fotón) a hagyományos arany Captain Chronograph, a második a most bemutatott acél Pilot. Minden „fordítva” van rajtuk.  A két óra valójában egy, az Only Watch hagyományainak megfelelően minden márka egy, egyetlen példányban készült órával indulhat az árverésen. A Zenith úgy egyedi, hogy ezzel a kettővel indul, és a kettő együtt kerül kalapács alá.

(Lábjegyzet: a Scientific American szerint az emberek 5-35 százaléka balkezes. Kicsit talán nagy a tűrés, de annyit tudományos biztossággal megállapíthatunk, hogy biztos sokan vannak.... )

Azt nem mutatja, merre van, de azt igen, éppen hány óra van éppen Mekkában.  Ez itt a Patek Philiippe World-Timer-nek speciálisan a közel-keleti piacra készült „különkiadása” (150 példány).  A Mecca felirat a 10-es szám környékén található, ahol egyébként Moszkva szokott lenni (illetve a katari kormány által rendelt példányoknál Doha – mindhárom város egy időzónában található). Biztosan hasznos időmérő lesz a szaudi király, a hercegek vagy más tehetős muzulmánok számára különösen a hadzs, a mekkai zarándoklat idején.

Az óra színe és anyaga egyaránt az iszlám üzenetét hordozza: a számlap smaragdzöldje tudatos választás. A zöld hagyományosan a mohamedánok színe: a Koránban sokszor megjelenik paradicsomi tárgyak színeként, gyakori a mecsetekben, Korán borítókon, és nem utolsó sorban Szaúd-Arábia zászlajának színe is.  Emlékeztet arra az órára, amelyet tavaly nyáron avattak fel egy mekkai felhőkarcolón. Rijad szerint a világ legnagyobb órája - négy 43 méteres átmérőjű számlappal - a Big Ben kisnyúl mellette.

Bocs, elkalandoztam. Szóval, a Patek tokja platina, és ennek is oka van. Mohamed próféta állítólag több alkalommal is utalt arra, hogy az arany (és a selyem) nem helyes viselet – legalábbis a férfiaknak. Sokan sokféleképpen értelmezik ezt a kitételt, de tény, hogy mind a mai napig nem sok hívő muzulmánt látni aranyórával a csuklóján. Lehet, hogy platinával se sokat, de ennek talán más oka lehet. Ez a Patek Philiippe World-Timer pl. jó 58 ezer euróba kerül....

 Most a világ minden órás blogja ezzel foglakozik, tehát muszáj beszélni róla.  Érthető is, ha valami így néz ki.

Ez az Artya „Son of a Gun” luxusórája (egyetlen példány). Közelebbről megvizsgálva egyértelműnek látszik, hogy a készítő szó szerint értelmezte a címet: a Puska fia egy sor igazi fegyveralkatrészt magába foglal. Van benne hat darab hatmilliméteres Flobert golyó revolverszerű elrendezésben, a számlapján céltábla látható, még a szerkezetbe is bele van építve három lövedék....

Persze megrendelésre készült, valószínűleg egy tehetősebb fegyver- és óragyűjtőben merült fel a vágy, hogy szenvedélyei jellegzetes rekvizitumait egyetlen szerkezetbe összeolvassza. És meg is találta hozzá a legmegfelelőbb „játszótársat”: az Artya márka atyja és lelke, a zseninek tartott Yvan Arpa személyében, akinek ezzel a legújabb művével megint csak sikerült megmozgatni a luxusóra gyártás csendesebb vizeit. Sokak szerint ez már nem magas szintű órásmesterség, hanem művészet. Óraművészet.

 Aki még nem találkozott a Franck Muller híres Crazy Watch-ával, annak első pillantásra nem tűnik fel, mi a gond ezzel az órával. Mármint azon túlmenően, hogy nagyon piros.

De ha másodszor is megnézi...  ?! A Crazy Watch-okon összevissza vannak a számok! Bár az időt pontosan és megbízhatóan mutatja, nem lehet csak úgy fél szemmel lepillantani, és az óramutatók méretéből és az általuk bezárt szögből rutinszerűen leolvasni az időt. Jó, az 1-es, a 4-es, a 7-es és a 10–es szám a helyén van. Ez talán némi támasz lehet. Vagy még inkább összezavarja az embert. Mindenki döntse el magának. Egyébként ezt látja az ember működés közben:  https://www.youtube.com/watch?v=zbouHnZ6VjQ&feature=player_embedded

Ami pedig ezt a nagyonpirosat illeti, ez a Totally Switzerland elnevezésű modell, és a közelgő Only Watch 2011 jótékonysági árverésre készült. Értelemszerűen egyetlen példányban.

 A Ball Trainmaster Celsius Anders Celsiusnak, a hőmérő feltalálójának 

emlékére készült. Mi sem természetesebb, mint hogy méri a hőmérsékletet
(is).

Szenzációról szó sincs, a Ball nem először (hanem másodszor) készít ilyen,
karórába oltott hőmérőt, de tény, hogy a modul, a TMT (mechanical
thermometer module) a cég saját fejlesztése és szabadalma. Mínusz 35 és
plusz 45 fokos határon belül 97 százalékos pontossággal képes meghatározni a
levegő hőmérsékletét. (Ezzel maga Mr. Celsius - aki egyébként a tok
hátuljába vésve felügyeli a mérőeszköz munkáját - minden bizonnyal elégedett
lenne). Ez egyébként a hat óránál látható, kis félhold alakú nyíláson
olvasható le: a hőmérőóra a képen most pontosan 15 fokot mutat.

Az órának van egy másik különlegessége is, ennek azonban nem a
hőmérséklethez, hanem a fényviszonyokhoz van köze: mutatói
foszforeszkálnak - fénytől függetlenül. Speciális, 3H gázzal töltött kis
csövecskék vannak rajtuk, amik külső fényforrás nélkül is világítanak,
meghozzá százszor hatékonyabban, mint a szokásos foszforeszkáló
festékanyagok.

Ha valaki gusztust kapott volna, jó, ha tudja azt is, hogy az óra limitált
példányszámban (310 darab) készül, és bár az áráról még nincs hír, vélhetően
nem lesz olcsó.

 Jó idők jönnek az Omega rajongókra, hamarosan mindenhol a kedvencet láthatják majd. A 2012-es londoni olimpia hivatalos időmérője az Omega (semmi meglepetés: a márka már huszonötödik alkalommal olimpiai időmérő). Az Omega pedig a napokban mutatta be az erre a különleges alkalomra, limitált példányszámban készülő Omega Seamaster 1948 Co-axial „London 2012”-t.

Az időtlen szépségű, nagyvonalúan egyszerű modellnek különleges történelmi vonatkozásai vannak, nem véletlenül szerepel a nevében az 1948-as szám, és nem véletlenül készül 1948 darab belőle. Egyrészt 1948-ban „született” az első Seamaster, másrészt  ekkor rendeztek legutóbb olimpiát a brit fővárosban, és harmadrészt – nem utolsósorban – akkor is az Omega volt a hivatalos időmérő. A számozott példányok acél tokkal készülnek, automaták, és 120 méterig vízállóak, és 6800 dollárba kerülnek.

Az Omega Seamaster 1948 Co-axial „London 2012” egyetlen gyenge pontja szerencsére a tok hátlapján van: az aranyba vésett, kissé esetlen olimpiai logo miatt nem kevesen dohognak. Mint látható, jó okkal...

 A Jaquet Droz Petite Heure Minute egy egyszerű darab. Egyetlen darab készült belőle, ahogy az az Only Watch 2011 jótékonysági árverés kollekciójában elvárás. Rózsaaranyból készült, automata, grand feu zománcozott számlapjára kézzel pingálták rá Monaco (árverések színhelye) híres látképét. Semmilyen kunsztot nem tud, csak az időt mutatja a tájkép „fölött” lebegő egyszerű számlapon...

 ...ha nem lenne ennyire nyár, nem is mernék ilyesmikről írni.  De „csípték a szemem” a színek. És az ötlet.

 A divat designer JC/DC (Jean-Charles de Castelbajac) állt elő ezzel a ...ööö... órával.  A neve "Gummy Me." Szilikonból van, mint a rendesebb muffin sütőformák. Nyúl (szerűség). A szeme két kis LCD képernyő, az egyik az órát, a másik a percet mutatja. Kívánságra (nyomásra)a hónapot és a napot.  Sőt, ha oldalt megnyomja az ember a nyúl fejét, még világítani is tud. Fehér, fekete, (nagyon)piros és (nagyon)kék színekben kapható. 85 dollárért.

Mint mondtam, én kérek elnézést.. :)

Az Audemars Piguet svájci luxusóra cég kampányt indított a márciusi földrengés japán károsultjainak megsegítésére: a Support Japan program 100 millió jent (1,3 usd) igyekszik összegyűjteni a helyi vöröskereszt számára. Számításaik szerint a mozgalmat a Royal Oak Offshore, a “GINZA 7″ viszi majd sikerre.

Kétszáz példány készül belőle kovácsolt szénacélból és (még nem tudni, mennyi) acélból. A bevétel 10 százalékát kapja majd a Support Japan program, amiből egyértelműen kitűnik, hogy nem olcsó darabok. Emellett kalapács alá kerül negyven darab eredeti, celebek által szignált más AP óra is, az aláírók közt olyan hírességekkel mint Lionel Messi, a Barcelona és az argentin válogatott tagja.  

 Ez egy gyémántokkal kirakott Rolex. Tetoválva.

Szerintem – no comment.

Talán csak néhány kérdés:

-          mi szolgál időmérés céljára  4 óra 20, illetve 16 óra 20 előtt vagy után?

-           mi van, ha visszanő a most szemmel láthatóan leborotvált szőr a „bőr-rolexre”?

-          mekkora karórát kell majd venni, hogy el tudja takarni, ha észre tér?

-          a 4.20 lenne a magyarázat? (amerikai utalás a marihuána használókra)