Elsőre nem egyszerű kisakkozni, hogy működik ez a „négyarcú” óra, még kevésbé ismert nevén a de Grisogono Otturatore. Legelőször is azt kell valahogy megérteni, miért is adna érte az ember több mint 85 ezer svájci frankot. Tény persze, hogy anyag van benne bőven: a tok 45 mm x 50 mm, a magassága is jó másfél centis - nem spóroltak az arannyal! Rossz nyelvek szerint úgy néz ki, mintha egy arany féltéglát hordana a csuklóján az ember. Vagyis visszafogottnak aligha mondható.

Viszont a négy számlap ... az izgalmas! Az Otturatore négyféle komplikációt kínál, ám egyszerre mindig csak az egyik van szolgálatban. Állítólag hatalmas munkába és sok időbe telt, amíg a rendszert összehozták. A számlap ugyanis nem egyszerűen csak cserélődik egy gombnyomásra, bár a teendő valóban ez: meg kell nyomni a jobb oldalon látható gombok valamelyikét! Ez azonban nem a számlapot forgatja körbe, hanem mozgásba hoz egy szerkezetet, ami ... amitől a számlap a képeken látható variációk egyikévé alakul át. Tudatában vagyok annak,hogy ez nagy valószínűséggel nem a szakszerű ismertetése a működési mechanizmusnak, de - mentségemre legyen mondva - nem találtam sem olyan leírást a neten, sem olyan embert a való világban, ami/aki a szerkezet ismeretében eligazíthatna a részleteket illetően.

Persze nem kizárt, hogy a titokzatosság része a vonzerőnek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.