600 ezer dollár egyetlen karóráért – és még csak nem is arany. Még csak ékkövek sincsenek rajta, és még csak ... szóval ... semmi különös. Kivéve, hogy ... (egy nagy lendülettel lelövöm a poént .... Eisteiné volt.

Egy genfi óraaukción nemrégiben 2,6 millió svájci frankért kelt egy szép régi aranyóra.  Még aznap este egy Patek Philip Chronograph  1,38 millót hozott gazdájának. Pár héttel korábban az a Longines, amely valamikor Albert Einstein csuklóján díszelgett, új tulajdonosának 600 ezer amerikai dollárt ért meg – szakértők szerint ez állítólag 2000%-kal több az óra valós értékénél. New York-ban, a Christie’s őszi luxusóra aukciójának forgalma 17,8 millió CHF volt, a Sotheby’s-nél  volt egy óra, amely 1,8 milliós áron vásároltak meg.....

Vagyis válság ide, válság oda, a luxusóra bizonyított: nehéz időkben is tartós értéket képvisel. Megrengett a bizalom a bankok , tőzsdék is biztosítók iránt, az ember gyakorlatilag már az öreganyjának sem hisz  – a luxusóra aukciókon azonban pezseg az élet - aki ott vásárol, tudja, hogy a pénze a legjobb helyen van. Evan Zimmermann, az Antiquorum amerikai árverezőház igazgatója  szerint a műgyűjtők érdeklődése általában jól érzékelhetően visszaesett, ám a genfi és new york-i fejlemények  azt bizonyítják, hogy a luxusórákra ez nem áll. A gyűjtők és a befektetők hosszú távon ebben a piacban bíznak leginkább”.

Meg Eisteinben. Mert esze az volt az öregnek – az legalább biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.