Epilógus

(avagy 3. rész a hamisítás témához)

Ime egy kis gyakorlati segítség az óragyűjtőknek, hogy valami kézzelfogható haszna is legyen az előző két posztnak: nemrégiben megjelent 
Fabrice Guéroux 
Real & Fake watches című könyvének második kötete. (Watchprint.com, 2010, 304 pages)

A kézikönyvben a szakértő a legégetőbb problémákra keresi a megoldást: hogyan lehet megkülönböztetni a hamisítványt a valóditól, hol készülnek a másolatok, hogyan kell gondosan vásárolni online, hogy előzzük meg, hogy átverjenek minket stb. Ezeket a kérdéseket mindenkinek fel kell tennie magának, aki luxustermékeket készül vásárolni. És jó, ha meg is tudja válaszolni őket, ha nem akar a hamisítási nagyipar áldozatává válni, és vagyonokat bukni. A könyv sok képpel, példával illusztrálva igyekszik használható ismertekkel felfegyverezni a vásárlót: mire figyeljen, mit vizsgáljon meg, mielőtt elővenné a bankkártyáját. Hozzáértők állítják, hogy luxusóra rajongó vagy gyűjtő nem engedheti meg magának, hogy ne legyen ott a könyvespolcán.

Szóval, az előző bejegyzésben megállapítottuk, hogy nagy a baj.(toronyoralanccal.blog.hu/2010/06/23/hamis_rolex_et_tessek_2) Valamit tenni kell, de hogy is lehet az illegális site-okat lefülelni, betiltatni, burjánzásuknak gátat vetni? Nagy eredményekről egyelőre senki sem tud beszámolni, holott vannak (állítólag ígéretes) kezdeményezések. A svájci órások létrehoztak pl. egy cyber nyomozócsoportot, hogy szemmel tartsa a hamisítókat. A különböző gyárak és márkák hozzájuk fordulhatnak, ha gyanús dolgokat tapasztalnak. Hogy ők mit tehetnek, az őszintén szólva nem világos. A helyzet ugyanis nem egyszerű. Kínában és környékén a hamisítókat nem nagyon igyekeznek fülön csípni sem, nemhogy büntetőeljárás alá vonni. Tapasztalatok szerint 350 esetből csak mintegy 15 jut el a bíróságig. És ami igen, az is enyhe büntetéssel megússza. Ez pedig valószínűleg nemhogy elriasztja az újabb és újabb ügyeskedő jelölteket, hanem még bátorítja is.

A különböző márkatulajdonosok fordulhatnak szövetségeikhez és szervezeteikhez is, de leginkább csak azért, hogy közös stratégiát dolgozzanak ki, és egyesítsék erőiket. Mostanra odáig jutottak, hogy megállapították: két területen kellene „bekeményíteniük”. Először is elővehetik a fogyasztókat, alapigazság ugyanis, hogy amíg vevő van (nem is kevés) a hamisítványokra, addig lesz hamisító is. Ez már csak így működik, mióta világ a világ. Másodszor a hivatalos gyártóknak ki kéne okosítaniuk a vásárlókat, hogyan különböztethetik meg a hamisítványt a valóditól, mik az árulkodó jelek, stb (ld. előző bejegyzés). Rendszeres kampányokkal kell felhívni a figyelmet arra, hogy milyen módszerekkel dolgoznak a csalók, hogyan verhetik át őket, felhívni a figyelmet a járulékos vesélyekre, például arra, hogy egy ilyen illegális webboltban könnyen kártyacsalás áldozataivá is válhatnak, és még csak esély sincs arra, hogy visszaszerezzék a pénzüket. Mert ugyan hova is szaladhatnának panaszra egy illegális adásvétel kapcsán?! Végül de nem utolsó sorban, jó lenne tudatosítani, hogy aki hamis árut vásárol, az maga is törvényt szeg, tehát felelősségre vonható. Erre ugyanis a legritkábban gondolnak azok, akik hamis luxusórát villogtatnak a csuklójukon....

Átvágások kézikönyve, 1. rész

A hamisítás hatalmas üzlet, és egyre nagyobb. 1982-ben még csak 5,5 milliárd dolláros biznisz volt, 2010-ben – ha alaposak a becslések  – elérheti a 600 milliárdot, vagyis a világkereskedelem 10 százalékát . (francia hivatalos adatok)

A jelek szerint, nincs az a mennyiség, amit nem lehet eladni, És hogy lehet a legegyszerűbb túladni a hamisítványon? Persze, hogy a neten. És mit a legegyszerűbb hamisítani, postázni, szállítani, a tudatlan sznobokra rásózni: persze, hogy órát. Egy (látszólag) vagyont érő, ám aprócska tárgyat.

Kétféle netes hamiskereskedés létezik: az egyik nyíltan minőségi hamisítványokat árul, nem rejtve véka alá, hogy a vásárló nem az igazit kapja. itt lehet három perc alatt, a bolti ár 10 százalékáért mondjuk, egy Rolexet vásárolni. Az áru megszólalásig úgy néz ki, mint az eredeti. (Jó, majdnem...) A másik módszer – nem nehéz kitalálni – az átverés. A hamisítványt eredetiként kínálják gyanútlan pancsereknek - fillérekért. És a kapzsiság úgy tűnik, elhomályosítja a józan észt: a vásárló elhiszi, hogy igazit kap aprópénzért.  Ugyanmá! A kétféle o

nline áruháznak azonban van néhány közös vonása: illegálisak, Ázsiában működtetik őket és ezer újabb verziójuk bukkan fel naponta. Egyetlen márkát sem kímélnek, a legolcsóbbaktól a legluxusabb luxusóramárkig!

A különös az, hogy milyen egyszerű átverni az embereket. Ha a viccesen alacsony ár nem lenne gyanús, ott a zavarba ejtően hatalmas kínálat: árulnak olyan fajta Rolexeket is, amelyek valójában nem is léteznek, a márka sosem fejlesztette ki, sosem gyártotta őket. Egyszerűen a hamisító fantáziájának és kézügyességének szüleményei. Egy csomó online bolt akár többszáz ilyen típust is kínál egy márkából, holott az igazi gyártónak csak néhány tucat van ... Józan vásárló ezt egy perc alatt, az íróasztala mellől kideríthetné (szintén a neten) a cég katalógusából. Gyanús lehet az is, hogy ezeken a site-okon a fotók vagy gyatra minőségűek, vagy ha jók, szinte kezelhetetlenül nagyok, mert egyenesen a márkakereskedő honlapjáról kopizták ki őket. Nincs szakszerű, részletes leírás, számlát, garancia levelet nem adnak, nincsen biztonságos fizetési rendszer (https), csak afféle netes fogd és vidd...  

Egyszóval, a viccesen alacsony áron túl ezer kisebb-nagyobb jel utal arra, hogy a kuncsaft illegális biznisszel áll szemben... És mégis, a világ tele van palimadarakkal.

Azonban nemcsak online áruház, vevő is kétféle létezik: egyrészt vannak ugye, a klasszikus lúzerek, akik bedőlnek a csalásnak, másrészt vannak, az ügyes fiúk, akik eredetileg is hamisítványra gyúrtak, mert jó lesz az villogni a teniszpályán. Tisztes távolból ki mondja meg, hogy nem igazi...?!

Végül álljon itt néhány gusztusos adat: a svájci óraipar az elmúlt években stabilan évi 24-26 millió órát gyártott. A hamisítványok éves száma 2007-ben beérte az igaziakat, 2008-ban pedig már több hamisítvány került e a futószalagokról, mint igazi: 4 millió hamis óra árasztotta el a piacot. Állítólag 2010-re ez a szám eléri majd az évi  50 milliót... És az elmúlt három évben az illegális kereskedő site-ok száma néhány százról 3000-ra emelkedett. Vagy ki tudja....

(folyt. köv)

  Minden idők legeredményesebb árverése a Christie'snél

Pici csapágy milliókért

Monaco V4, vagyis a világ első és mindezidáig egyetlen szíjhajtással készült karórája. Nézzük, mit akarhat tudni róla Szőke Nő.

Az óratest kis szíjain 13 apró fog található, ezek helyettesítik a szokásos fogaskerék rendszert. Az automata szerkezet másik különlegessége a vertikálisan mozgó, 4,25 grammos, platina súly. Ez feszíti meg a rugóházakban lévő rugókat. A TAG Heuer órásai ezzel a körbe forgó, hagyományos rotort váltották ki. Szintén újítás a mechanikus szerkezeteknél megszokott - a súrlódások csökkentését szolgáló - rubin csapágykövek helyettesítése. E modell esetében - az autósportból véve az ötletet - aprócska gördülőcsapágyakat használtak. A legkisebb csapágy  2,2 mmátmérőjű, és 0,5 mm magas, a golyócskák pedig mindössze 0,25 mm átmérőjűek. Kész Lilliput.

Biztosan jó tudni még, hogy az önfelhúzós karóra órateste a versenyautókból ismert V elrendezéssel foglalja magában a négy darab rugóházat. A rugóházak 15 fokos szögben megdőlnek, mint egy igazi versenygépnél. De mindez Szőke Nőt már teljesen hidegen hagyja, pusztán a férfiak kedvéért említjük. Ám hogy alligátor szíja van – az már valami!

És most nézzük, mit tud ez a csoda? Mi

nek költött a TAG Heuer milliókat a fejlesztésre? Miért dolgoztak éveken át a koncepción, amikor eddig is elég jó óráik voltak – hogy szerényen fogalmazzunk. Olvasom, hogy a cég alelnöke, Stéphane Linder precízen strukturált választ tud adni az egyébként meglehetősen pimasz kérdésre. Előszöris szemrebbenés nélkül elismeri, hogy igen, látszólag valóban semmi értelme a dolognak, mert a Monaco fikarcnyival sem pontosabb va

gy jobb, mint a hagyományos órák. Sőt.

Viszont:

1. Éveken át dolgozott rajta egy rakás fejlesztő, mérnök, órás, dizájner stb. – márpedig egy ilyen közös munkának eszméletlen csapaté

pítő ereje van. Hosszú időre célt adott egy közösségnek, és a sikert most mindenki a magáénak

tekint.

2. Jó, jó, hogy nem tudjuk, mire jó, de mégiscsak egy kis műszaki csoda a ketyere. Márpedig mint tudjuk, az ilyen újítások viszik előre a világot.

3. A V4 fejlesztésére valóban jó sok pénz elment. Na, de az utolsó fillérig meg is térült marketingben: erről a műszaki újdonságról beszélt ugyanis hetekig-hónapokig a sajtó és szakma...

Úgy nézem, pimasz kérdés nem létezik. Svájcban nem.

„Ne vegyél olyan aranyat, amihez vér tapad. Mindig kérdezd meg a kereskedőt, honnan származik az arany, amiből az óra vagy az ékszer készült....” - ezekkel a jelszavakkal indítottak kampányt az óra és ékszeripar legnagyobbjai.

Adódik persze a kérdés: mivaaan?

Nem látom magam, amint beleszeretek egy csodás darabba, majd odafordulok a kereskedőhöz, és ugyanazzal a lendülettel azt kérdezem: uram, tapad-e ehhez a darabhoz vér...??

Ó, ugyan, ne tessék viccelni ... – gondolom, ez lenne a válasz.

Hát...vagy nem.

 Mert viccesnek tűnik ugyan a „mozgalom”, de van alapja. A véres gyémántok című hollywoodi film néhány évvel ezelőtt már felébresztette a felső tízezer lelkiismeretét, azt illetően, hogy nem kevés mocsok tapadhat a csillogó kövekhez.  Ugyanez áll az aranyra is – gyakran környezetromboló körülmények között bányásszák, rabszolgasorban dolgoztatott munkásokkal – kicsit drámaibban fogalmazva: nemegyszer halál a csillogó fém ára.

 A kampány most arra ösztönzi az ékszer és óravásárlókat, hogy tisztítsák meg az ipart a szeméttől: csak környezetkímélő és az emberi jogokat tiszteletben tartó kitermelőktől származó fémért adjanak pénzt.

 Jó, feladom a kajánkodást: kétségtelen, hogy a megtisztulást csak a tudatos vásárlók hozhatják el a milliárdos bizniszbe.  A Felelős Ékszerészet Tanácsa (RJC) ezért a jövőben tanúsítvánnyal ad majd ki a felhasznált nemesfém eredetéről. Márpedig itt olyan nagy nevekről van szó mint az alapítótag Cartier, a Baume & Mercier, Jaeger leCoultre és a Mont Blanc – ők azok, akik elsőként támogatták a kezdeményezést. Mint nyilatkozták, azt akarják elérni, hogy a luxusipar ne a nyomort és a természetrombolást, hanem a „csak” a szépséget és értéket támogassa. Ám, legyen!

 Minden napra egy óra

Hétmillió dolláros bevételt vár a Christie’s a jövő heti New York-i óra árveréstől – nem kevés a 385 ketyegőért!

A kikiáltási árak 1000 dollártól félmillióig terjednek, a választék hatalmas: garantáltan minden rajongó megtalálja, amit keres (...vagy nem keres, de most megtalál ....)

Az aukció sztárja valószínűleg Frank Schilling amerikai multimilliárdos gyűjteménye lesz. 31 darab csú

csóra:Patekek, Rolexek, Jeager LeCoultre-ok. A Name Administration nevű internetes cég alapító-tulajdonosának  a hónap minden egyes napjára van (illetve mindjárt csak volt) egy-egy órája.

A Leo Kollekció (Schilling nevezte el így mondván: ezek az órák 

oroszlánjai) nagy műgonddal van összeválogatva, minden egyes eleme illik a gazdi high society életmódjához. A gyűjtemény csúcsdarabját például még sosem látta a nagyközönség. A ritka és finom kidolgozású platina Patek Philippe (nagyjából:  US$ 180,000-250,000) igen bonyolult szerkezet. A világon az első olyan időmérő, amelyben kettős rugóház van 240 órára elegendő energiatárolással, plusz egy 72 alkatrészből összeállított, precíziós tourbillon. Mindezt szögletes tokban! És ahogy az Pateknál megszoktuk, az elegáns és visszafogott külső mit sem árul el  belső tartalom komplexitásáról... Nagy várakozás előzi meg a Leo Collection  Jaeger-LeCoultre-ját is, amelyet az óragyártás csodájának tartanak. Mindössze75 darab kézült belőle:  50 óra járástartalékkal rendelkező Reverso karóra szkeletonizált platina szerkezetvázba épített többtengelyű, gömbforma tourbillonnal. Uff!

A gyűjtők azonban nemcsak a technikai újításokra buknak, a celebek óráit is viszik.  A Christie’s árverésének egyik csúcspontja lehet Roy Rogernek, a „cowboyok királyának” acél Rolexe is. Semmi különös, ráadásul még viseltes is.... Ugyancsak szép reményekkel indítják a különc milliárdos, Howard Hughes Patekját, de ez legalább ritka darab: 1949-ben készült, 18 karátos arany óra Breuguet számlappal. Valójában nem is maga a paranoiás mágnás viselte: a hatvanas évek közepén Donald Woolbright magándetektívnek ajándékozta, aki számtalan alkalommal dolgozott neki – és a nagy ember megelégedésére csillapította (vagy épp tüzelte) rettegését a külvilágtól. Amint erről az órába vésett mondat is tanúskodik: “From my wrist to yours, very pleased with your results. Many thanks, Howard”.  

Mr. Big ismeri a dörgést

Mr. Big IWC Schaffhausent visel a Szex és New York második részében is – kiabálta tele a sajtót Benoit de Clerck, azIWC North America elnöke - mi mást?!

Mi persze, legtöbben a három csajra koncentrálunk, és ők mindent meg is tesznek azért, hogy  így legyen. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a film készítői ne szentelnének minden apró részletre kiterjedő figyelmet a férfi főhősre, Mr Bigre is. Aki – mint tudjuk -  tévéképernyőről tévéképernyőre, mozivászonról mozivászonra fel felbukkan Carrie életében, hogy hosszabb rövidebb időre megkeserítse, vagy megédesítse azt. (....vagy legalább témát adjon a többieknek a napi betevő fecsegéshez.)

Szóval, Mr. Bignek szava nem lehet – őt is rendesen kistafírozták. Az első részben rózsaarany Portofino Automatic-ot kapott a karjára, a második részben még jobbat: egy Classic Pilot’s Watch Chronograph-fal villog. És ez így van rendjén (az IWC szakértői szerint): a kalandosabb filmhez kicsit karakteresebb óra dukál. Elegáns és visszafogott – hisz ez illik Big-hez, - ám ugyanakkor erőteljes és masszív, mert ez illik a sztorihoz.

Úgy mondják....

Három luxusóra megmászta a Himaláját. Mi több, a meghódított, mindeddig szűz csúcsot  róluk nevezték el.

Igen, jól vagyok, és a hír igaz. A szenzáció hírértékét kicsit csökkenti ugyan, hogy az órákkal voltak hegymászók is, de azért még így sem akármilyen teljesítményről van szó.

A csúcsot pedig Antoine LeCoultre-ról – a híres óragyár alapítójáról nevezték el.

És a tények: a szóbanforgó expedíciónak három tapasztalt hegymászó és három kivételes Jaeger LeCoultre karóra volt a tagja: a már klasszikus Geophysic Chronometer, és a tavalyi szenzáció, a Master Compressor Extreme Lab, valamint egy titokzatos harmadik. Erről az „idegenről” egyelőre semmit nem tud a világ, de még a szakma sem. Még folynak ugyanis a fejlesztési munkálatok a manufaktúra műhelyeiben, ki tudja, mikor „áll” a remekmű a nagyközönség elé.

Jelentem: a Himalájában uralkodó szélsőséges időjárási körülmények, a nemegyszer negyven centis hó, fagy és lavina veszély ellenére a „hegymászók” (órák és emberek) jól bírták az utat. Épségben, sérülések - és késés - nélkül elérték a kitűzött 6589-méteres csúcsot....

...és akkor amúgy filmsztárosan beszökkelt a színpadra Leonardo di Caprio. Ott állt tőlem egy karnyújtásnyira. (Más kérdés, mi történt volna, ha kinyújtom azt a kart...) Leereszkedett közénk, földi halandók közé a holywoodi fellegekből, hogy promotálja az amerikai Tesla Motors és a svájci TAG Heuer luxusóragyár közös kreációját, a hiperszuper luxusroadstert.

Odaruganyoz tehát a két cég elnöke közé, akik széles dizájner mosollyal az arcukon lapogatják a hátát, hogy „...nahát ezt a tisztességet, hogy beugrott a mi Leonk...”

Mi persze, karnyújtásnyira egyáltalán nem vagyunk ezen meglepődve. Ezért jöttünk. Ide, ebbe a bázeli bálterembe, ahol francia pezsgőt szopogatva jó órája várjuk már a mi Leonkat.

De  meglepi azért van. Leo szólásra emelkedik, hogy elmondja, míly naccerű a roadster és a benne lévő műszaki csoda, a Pendulum óra. Ezt mi, persze karnyújtásnyira pontosan tudjunk. (Ezért is jöttünk) Mond egy mondatot, aztán - papír. Olvas. OLVAAAS?! Egy színész. A saját környezetvédelmi meggyőződéséről, minőségről, innovációról, meg hogy mit is gondol ő ezekről a dolgokról.  Bocs, nem ezért jöttünk! Viszont cserébe rövid. (Kérdés: ha már nem tud önerőből felidézni néhány mondatnyit a saját gondolataiból, miért nem tanulta meg a szöveget, amit valaki odaszárnyalt neki a papírra?! Színész, mibe lett volna?) Rossznyelvek szerint egyébként egymilliós dollárösszeget kap azért, hogy az arcát adja az ügyhöz. Ennek a fele állítólag egyenesen a zöld kereszt alapítványnak megy. Rendben van, ez azért egy jópont.

 De a maradékért igazán benyalhatta volna azt a fél oldalt...

Úgy egyébként a Tesla meg TAG Heuer közös roadster kreációja gyönyörű. Nem is beszélve a benne levő híres Pendulum óráról!

Kár, hogy nem ezekkel foglalkoztam.

De majd hamarosan....

600 ezer dollár egyetlen karóráért – és még csak nem is arany. Még csak ékkövek sincsenek rajta, és még csak ... szóval ... semmi különös. Kivéve, hogy ... (egy nagy lendülettel lelövöm a poént .... Eisteiné volt.

Egy genfi óraaukción nemrégiben 2,6 millió svájci frankért kelt egy szép régi aranyóra.  Még aznap este egy Patek Philip Chronograph  1,38 millót hozott gazdájának. Pár héttel korábban az a Longines, amely valamikor Albert Einstein csuklóján díszelgett, új tulajdonosának 600 ezer amerikai dollárt ért meg – szakértők szerint ez állítólag 2000%-kal több az óra valós értékénél. New York-ban, a Christie’s őszi luxusóra aukciójának forgalma 17,8 millió CHF volt, a Sotheby’s-nél  volt egy óra, amely 1,8 milliós áron vásároltak meg.....

Vagyis válság ide, válság oda, a luxusóra bizonyított: nehéz időkben is tartós értéket képvisel. Megrengett a bizalom a bankok , tőzsdék is biztosítók iránt, az ember gyakorlatilag már az öreganyjának sem hisz  – a luxusóra aukciókon azonban pezseg az élet - aki ott vásárol, tudja, hogy a pénze a legjobb helyen van. Evan Zimmermann, az Antiquorum amerikai árverezőház igazgatója  szerint a műgyűjtők érdeklődése általában jól érzékelhetően visszaesett, ám a genfi és new york-i fejlemények  azt bizonyítják, hogy a luxusórákra ez nem áll. A gyűjtők és a befektetők hosszú távon ebben a piacban bíznak leginkább”.

Meg Eisteinben. Mert esze az volt az öregnek – az legalább biztos.

SZABAD ÓRÁIM

Ütött az óra.... mondhatnám. De nem, mert terveim szerint tartózkodnék mindenféle agyonhasznált klisétől. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy eljött az idő. Amikor régi szenvedélyemnek, az órának hódolhatok.  Persze csak verbálisan.

Hogy honnan az érdeklődés? Ahogy az eredetibb önéletrajzokban szokták fogalmazni, már apró gyermekkoromban ... több vekker lelte csúnya végét a kezeim közt. (....szabad óráimban.. bocs.) Valamiért érdekelt, mi van bennük. Már akkor felfigyeltem rá, hogy egy csomó minden. A kép azóta sem nagyon tisztult, tekintve, hogy az előny folyton a másik térfélen van: óráról órára újabb és újabb csoda dolgokkal hozakodik elő az óraipar. Dizájnban, kidolgozásban, művészi megvalósításban valamint technikailag, műszakilag, tudományosan ..... a jó ég tudja, mi jöhet még. Mindenesetre nem árt szemmel tartani őket. Ezt fogom tenni.

(...és ha már arra járok, megnézünk minden mást is, ami „a boltban” van: ékszereket, elegáns tollakat, márkás kiegészítőket vagyis ... miegymást.)