Átvágások kézikönyve, 1. rész

A hamisítás hatalmas üzlet, és egyre nagyobb. 1982-ben még csak 5,5 milliárd dolláros biznisz volt, 2010-ben – ha alaposak a becslések  – elérheti a 600 milliárdot, vagyis a világkereskedelem 10 százalékát . (francia hivatalos adatok)

A jelek szerint, nincs az a mennyiség, amit nem lehet eladni, És hogy lehet a legegyszerűbb túladni a hamisítványon? Persze, hogy a neten. És mit a legegyszerűbb hamisítani, postázni, szállítani, a tudatlan sznobokra rásózni: persze, hogy órát. Egy (látszólag) vagyont érő, ám aprócska tárgyat.

Kétféle netes hamiskereskedés létezik: az egyik nyíltan minőségi hamisítványokat árul, nem rejtve véka alá, hogy a vásárló nem az igazit kapja. itt lehet három perc alatt, a bolti ár 10 százalékáért mondjuk, egy Rolexet vásárolni. Az áru megszólalásig úgy néz ki, mint az eredeti. (Jó, majdnem...) A másik módszer – nem nehéz kitalálni – az átverés. A hamisítványt eredetiként kínálják gyanútlan pancsereknek - fillérekért. És a kapzsiság úgy tűnik, elhomályosítja a józan észt: a vásárló elhiszi, hogy igazit kap aprópénzért.  Ugyanmá! A kétféle o

nline áruháznak azonban van néhány közös vonása: illegálisak, Ázsiában működtetik őket és ezer újabb verziójuk bukkan fel naponta. Egyetlen márkát sem kímélnek, a legolcsóbbaktól a legluxusabb luxusóramárkig!

A különös az, hogy milyen egyszerű átverni az embereket. Ha a viccesen alacsony ár nem lenne gyanús, ott a zavarba ejtően hatalmas kínálat: árulnak olyan fajta Rolexeket is, amelyek valójában nem is léteznek, a márka sosem fejlesztette ki, sosem gyártotta őket. Egyszerűen a hamisító fantáziájának és kézügyességének szüleményei. Egy csomó online bolt akár többszáz ilyen típust is kínál egy márkából, holott az igazi gyártónak csak néhány tucat van ... Józan vásárló ezt egy perc alatt, az íróasztala mellől kideríthetné (szintén a neten) a cég katalógusából. Gyanús lehet az is, hogy ezeken a site-okon a fotók vagy gyatra minőségűek, vagy ha jók, szinte kezelhetetlenül nagyok, mert egyenesen a márkakereskedő honlapjáról kopizták ki őket. Nincs szakszerű, részletes leírás, számlát, garancia levelet nem adnak, nincsen biztonságos fizetési rendszer (https), csak afféle netes fogd és vidd...  

Egyszóval, a viccesen alacsony áron túl ezer kisebb-nagyobb jel utal arra, hogy a kuncsaft illegális biznisszel áll szemben... És mégis, a világ tele van palimadarakkal.

Azonban nemcsak online áruház, vevő is kétféle létezik: egyrészt vannak ugye, a klasszikus lúzerek, akik bedőlnek a csalásnak, másrészt vannak, az ügyes fiúk, akik eredetileg is hamisítványra gyúrtak, mert jó lesz az villogni a teniszpályán. Tisztes távolból ki mondja meg, hogy nem igazi...?!

Végül álljon itt néhány gusztusos adat: a svájci óraipar az elmúlt években stabilan évi 24-26 millió órát gyártott. A hamisítványok éves száma 2007-ben beérte az igaziakat, 2008-ban pedig már több hamisítvány került e a futószalagokról, mint igazi: 4 millió hamis óra árasztotta el a piacot. Állítólag 2010-re ez a szám eléri majd az évi  50 milliót... És az elmúlt három évben az illegális kereskedő site-ok száma néhány százról 3000-ra emelkedett. Vagy ki tudja....

(folyt. köv)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.