Varangybőr a karon

 Becsszó, nem terveztem folytatásokban borzolni az idegeket, de valahogy mostanában összecsúsztak a lidérces alkotások.

(ld. http://toronyoralanccal.blog.hu/2010/10/07/meg_ilyen_ijesztot_vagy_inkabb_rondat)

Minden bizonnyal a halloween közeledte miatt. Ezt itt például direkt erre az alkalomra dobja piacra az Artya....

...egy pókkal a számlapján! (Nem él ugyan, de ez mit sem árt szépségének.) És még a mutatók is póklábhoz hasonlatosak... Ráadásul, a teljesség kedvéért – egy poént se szalasszunk el! – a szíja varangybőrből készült. Maga az acél óratok meg úgy néz ki, ahogy a cég legtöbb modellje: mint egy autóbaleset áldozata...autópályán, belső sávban ....juj. A svájci automata szerkezetnek azonban mindez vélhetően semmiség, hisz zavartalanul működik (bár erről nincsenek információim).

Ha netán a Halloween Spider Watch - ez az anyakönyvezett neve - nem eléggé hideglelős valakinek, akkor álljon itt még két hátborzongató információ:

1. - az ára úgy hétezer svájci frank körül van.

2. - a cég halálfejes és őrültensikoltozós változatokkal is szolgál a stabilabb idegzetűeknek ... 

( ... és a kiképzés hamarosan folytatódik. A következő posztban megismerkedünk majd a korlátozott példányszámú sütőtök luxusórával. Kevésbé randa ugyan, de igazi joly joker -  halloweenra és hálaadásra egyaránt eredeti megjelenést kölcsönöz gazdájának.)

 

Bentley-hez, Rolls Royce-hoz ajánljuk

 

 

Ez a csilivili kistányér (vö.: óra) egy Jaeger-LeCoultre alkotás. Az idei velencei Métiers d’Art-ra készült. Nem akármilyen kreáció – rejtett órának szánták. A célt elérte, ebben a bozontban nem is nagyon látszik, micsoda.

 

 

De jól mutat. Fehérarany, gyémánt, rózsaszín zafír és strucctollak.  A neve: Montre Extraordinaire La Rose. Bár a szerkezet is első osztályú minőség (Jaeger-LeCoultre Calibre 846), maga az óratest szintén példa nélkül álló darab – minden idők legbonyolultabb drágakő foglalási technikájával készült - a Jaeger-LeCoultre specialitása. Ez adja a különös dércsípte, jégvirágos benyomást.

Bentley-hez, Rolls Royce-hoz ajánljuk...

 

Boucheron, te állat

 

Ez a két fazon a fotón szemmel láthatóan igen jól érzi magát. A vidámság oka a másik képen látható HM3 JwlryMachine elnevezésű ... hm... óra. A két fazon pedig  az MB&F alapítója, Max Busser,  illetve a Boucheron elnöke, Jean-Cristophe Bedos. Azért ilyen jókedvűek, mert a két cég együttműködéséből nemrégiben megszületett a bagoly (vö.: óra). A közös munka lényege: a Boucheron szabad kezet kapott, hogy a MB&F Horological Machine Number 3 szerkezetre alapozva megálmodjon egy olyan órát, amely mind a két márka értékeit magában hordozza. Ime. (A Boucheronnál nem ritka az ilyen koprodukció: készült Boucheron óra  Girard-Perregaux szerkezettel is.)

 

A bagoly aranyból és titániumból van, az itt látható fehérarany óratestet egy rakás különleges metszésű ametiszt, gyémánt és zafír díszíti. Van egy rózsaszínű változat is, természetesen rózsaszínes árnyalatú ékkövekkel. Egy ilyen ékszerórához csakis rendelésre lehet hozzájutni, csakis a Boucheron butikokban, és csakis 195 ezer dollár fölötti áron. Állítólag az állatot formázó ékszerek nagyon kapósak, és nem csak a nők körében....

 

Jó nő, jó, zene - és még?

 

Jó a klip, jó a zene, jó a nő – és jó az ÓRA!

Észrevettük, ugye?

Video: http://www.luxist.com/2010/09/30/seal-wears-his-parmigiani-watch-in-secret-music-video/#continued

Seal legújabb, TITOK (Secret) című számának videoklipjén (szinte) meztelenül ölelkezik feleségével, a gyönyörű Heidi Klummal. A fekete-fehér képek közt itt-ott  néhány másodpercre megvillan az énekes kezén egy óra: a speciálisan neki készített Parmigiani. Éles szemű angol bloggerek szerint nagyon hasonlít a Parmigiani Kalpa XL Tourbillon- ra, csak egy-két apróságban különbözik, egyebek közt abban, hogy fém karkötője van. Akinek van hozzá türelme, összevetheti az standard modellel.

 


 

 A dolog – mármint hogy ezen a videón a házaspár egyetlen öltözéke egy Parmigiani – nem véletlen. Nem TITOK, hogy az énekes nagy órarajongó.

Mint ahogy felesége, Heidi Klum is. De erről korábban már szót ejtettünk maguk közt:

http://toronyoralanccal.blog.hu/2010/09/01/anyja_sem_ismerne_fel

Csokiórát vegyenek!

2010.10.01. 08:47

Ebelnél van fekete, tej és fehér

 

Ez itt a Beluga. Nem a kaviár - a csokoládé. Ha jól megnézzük, annak is látszik.

Az Ebel ugyanis megújította eredeti Beluga modelljét (öregecske volt már, 1985-ben született), a név hallatán azonban ezentúl is okkal szalad össze a nyál az ember szájában. Milyet tetszik: fekete csokit? Tejcsokit vagy fehéret?

 

Az órák 18 karátos fehéraranyból készülnek, körben színes drágakő koszorúval: 68 fekete, barna illetve fehér gyémánttal. A szíj ízben hozzájuk illő szatén, szerkezetük Swiss ETA. És a hab a tortán: az Ebel-lel együttműködésben Max Chocolatier az új kollekció örömére megalkotta speciális Beluga csokiját.

Hogy melyikhez, mikor, hol mennyiért lehet majd hozzájutni –  az egyelőre rejtély.

Nagyonangol luxus dizájner

 

Javaslom, hogy azokkal, akik esetleg nem minden részletre kiterjedően tájékozottak a brit luxus- és divatiparban, először beszéljük meg, mi az a Hackett.

Egyetlen mondat a honlapjukról, és máris minden világos:

„Hackett, home of Essential British Kit with a worldwide reputation for quality, luxury designer clothing for men....” stb. stb. Magyarul: nagyonangol luxus dizájner  lánc, egy külön világ, ahogy a szigetországban annyi minden más.

Nos, a hír az, hogy a Hackett összeboltot a TAG Heuer-ral.

Ime, az eredmény:

Ez a két szép óra természetesen korlátozott példányszámban kerül majd piacra, és természetesen csakis Hackettéknál.

Valószínűleg csodájára járnak majd a kifinomult izlésű britek, sikerült ugyanis a sajátos brit stílust ötvözni a TAG Heuer klasszikus, időtlenül sportos karakterével – merész vállalkozás. Az eredmény: egyszerű, jól látható, visszafogottan sportos darab – illik mindkét névhez – ebben egyetértenek a hozzáértők. Jófej lehetett a keresztapa is, nagyon nem strapálta magát: kisebbik neve egyszerűen „The Watch”, a nagyobbik, automata Carrera Chronograph-é pedig „The Chronograph ”. Nehezen lehet belekötni.

Mindegyikből csak 100-100 példány készül, a kisebbiket 1800, a nagyobbikat 2800 eurós áron kínálják majd - novembertől.

Vagyis 200 TAG Heuer rajongó: kész, rajt, tűz!

Na, mi ez?

(Nem, nem talált!)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez itt egy óraforgató és -tároló vitrin.

 


Nem látszik rajta, az tény. Egyszerű – bár nem olcsó – íróasztalnak tűnik.

Kérem, a kuncsaft szava parancs: annak (is) használható. De ha így nézzük, máris világosabb a kép.

 


Amit ott felül, az asztallap tetején két oldalt látunk – az az óraforgató. Vagyis egy szerkezet, amely az automata órákat folyamatosan mozgásban tartja („felhúzza”), hogy meg ne álljanak. Mert ha megállnak, akkor mozgatni kell majd őket, hogy újra járni kezdjenek.... Vagyis mozgatni kell őket, nehogy mozgatni kelljen őket .. . hagyjuk. Egy szó, mint száz: a vak is láthatja, hogy nagy szükség van rá.

Hát, még ha a „vitrint” megnézzük. És ... (dobpergés) ... tessssék!

 

A fiókok egy (minden bizonnyal megszállott) órarajongó gyűjteményét rejtik.

És ezzel teljes egészében meg is ismerkedtünk Erwin Sattler mester pompás alkotásával, az órarajongók íróasztalával. Rossz(blogger)nyelvek szerint piszkosul drága darab, bár az árát senki sem tudja. Ám valószínűleg megalapozottan vélik annak. Miért lenne olcsó vagy csak mérsékelt árú? Akinek annyi órája van, hogy megtöltheti velük ezt a bútort, és annyi automatája, hogy külön gép kell a „felrázáshoz”, miért pont ezen spórolna?

És ugyan miért riasztaná el a tény, hogy ez az izé, se nem különösebben szép, se nem különösebben praktikus darab. Ellenben van számos még rejtett erénye (a már említettek mellett, persze). Például el lehet vele kápráztatni a vendégeket: a kandalló mellől lehet működtetni – egy gombnyomás a távirányítón, és előbújnak a forgatótornyok. Egy másik gombnyomás, és 16 kis égő fénybe borítja az egész építményt. (Ehhez a mutatványhoz az asztalt be kell dugni a konnektorba – szakszerűen: áram alá kell helyezni. ) Egyébként minkét torony rendelkezik USB-vel is, hogy a különböző óraforgatók igény szerint különböző tempóban is mozgathassanak, és ezt a gazda saját kezűleg állíthassa be.)

Nagy előnye még, hogy ha a tulaj távollétében netán nem kívánt vendég érkezne a házhoz, nem fog sokat törni-zúzni: minden értéket könnyen, gyorsan, egy helyen megtalál.

Pár nappal ezelőtt még azt írtam az előző posztban (http://toronyoralanccal.blog.hu/2010/09/14/on_milyen_orat_vesz_fel_egy_jazz_party_ra), hogy egy különlegesen pazar gyémántos órát  sikerült a rajongók elé tárnom. Nos, tévedtem. A Jazz Party a Piaget egyik legújabb mutatványa, és tény, hogy nem akármilyen, de a cég tavaly már egy sokkal látványosabb ékszerórával is előrukkolt. Persze ez is a Limelight sorozat darabja, de már nem is a luxusóra ligában, hanem inkább a luxusékszerekében focizik. Ipari mennyiségű brilliáns és bagett (csiszoltabbaknak baguette) csiszolású hibátlan gyémánt borítja a 18 karátos fehérarany tok és a karkötő minden milliméterét, számlapja gyöngyház. Egy ilyen műremeken százak dolgoznak: egyesével csiszolják a kívánt fazonra és méretre a több száz  gyémántot (össz. kb 40 karát), befoglalják, összeállítják a szerkezetet....stb

Az Exeptional Limelight a Piaget hagyományoknak megfelelően  kettős használatú: nyitott állapotban óra, amikor pedig a számlap takarásban van, „egyszerű” karperec. Olyan exkluzív, hogy a Piaget is csak legelegánsabb butikjaiban árulja.

(..és mostantól ígérem, megpróbálok keményen ellenállni a Piaget gyémántos csábításainak. Elvégre más óra is van a világon. Mielőtt még azt hinné valaki, hogy fizetnek. Pedig nem. Sajnos....)

 

..bocs a kérdésért, hölgyem, hát, persze, hogy a Piaget Limelight Jazz Party valamelyikét!

(...és bocs a kérdésért úgy általában azoktól, akik manapság más jellegű problémákkal foglalkoznak...)  

A Piaget ugyanis direkt jazz partizók számára készítette a Limelight sorozat e két gyönyörű példányát.

 

 

 

Ezek valóban megidézik a zenei hangulatot, az akusztikus hullámverést, és vitathatatlanul egyedi darabok. Megnyugodhat az exkluzivitásra vágyó kuncsaft, semmilyen társaságban nem hozza majd zavarba egy celebtárs ugyanilyen remekművel a karján! De persze feltétlenül venni kell mellé egy (egy?!) hétköznapi viseletre szolgáló darabot is. Mert ezek sem tökéletesek: nemcsak mert tematikusak, hanem mert, hogy is tudna, drága hölgy 18 karátos fehéraranyba foglalt mázsás gyémántokkal a csuklóján mondjuk, ....cipekedni a vásárcsarnokban....?!

Hány óra van?

2010.09.09. 16:04

Pályázatot hirdet a toronyoralanccal.blog.hu. A feladat: megválaszolni a kérdést, hány órát mutat az itt látható Crystal Watch, az Unearthen legfrissebb újdonsága. 

Akinek kedve van, játsszon. De már most felhívom a szépreményű versenyzők figyelmét, hogy megfejtés (tehát díj) nincs.  

Ellenben állítólag nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.

Ez egy ilyen óra. Viszont szép.

Pirul az orcám, de nekem mindeddig új volt, hogy létezik pulzusmérő karóra!

Pedig akár szőkenős gondolati ívet követve is eljuthattam volna idáig: karóra – csukló – pulzus ... pofonegyszerű. De nem, én most tudom meg, amikor a 20.század közepén „feltalált” klasszikus pulsometer emlékére az Eterna kibocsátja a Heritage Pulsometer Chronograph-ot. Bár ez méretben  és technológiában természetesen már a jövőbe tekint (pazar képzavar!), kinézete alapvetően ugyanaz a különös kék és zöld színekkel a számlapján. A pulsometer egyébként majd akkor jusson az eszünkbe, amikor egészségügyi dolgozó (orvos, nővér stb) ismerősök/rokonok karácsonyi meglepetésén (paraszolvenciáján?) tipródunk. Hasznos ajándék lehet a gyengélkedő rokonnak is, de legyünk körültekintőek: a Heritage Pulsometer nem olcsó (úgy négyezer svájci frank) és tartós darab, fontos szempont tehát: tudja-e majd kellő ideig élvezni új gazdája. Mivel vízálló, akár búvárok is jól használhatják: így szinte azonnal értesülhetnek az esetleges szívleállásról.

De viccen túl: az eredeti ős-pulsometer 1942-ben látott napvilágot, ezért a limitált szériás Heritage-ből 1942 darab készül.

Szerkezete egyébként Swiss ETA 2894-2 automatic, tehát időmérőként is figyelemre méltó. Ha valakit esetleg ez is érdekel....

Én kérek elnézést........

2010.09.02. 22:37

A képeken Sylvester Stallone és a híres/hírhedt Jacob & Co.svájci luxusóragyár Skull Five Time Zone modellje látható.

Számlapján (az óráén) egy halálfej - csaknem 10 karátnyi fehér és fekete gyémántból.

No comment.

(Egyébiránt az ára kb. 27ezer  dollár. És persze nem ez a legnagyobb gond vele...)

 


 

Anyja sem ismerné fel....

2010.09.01. 10:00

 

Egy Panerai, ami nem Panerai

 

Ez itt egy Panerai Heidi Klum csuklóján. Nem árt, ha ezt előre leszögezzük, mert szerintem nem nagyon jönne rá senki. Talán maga a gyártó sem ismerné fel benne saját Luminor Marina modelljét, mert bár az óra igazi, és a Panerai gyártotta, mégsem a Panerai gyártotta.

 

Köszönöm a türelmet, a tárgyra térek. Az óra nem hamisítvány, és – ha a gyémántokat leoperálnánk róla – bárki felismerhetné a szóban forgó modellt: acél tokkal, acél szíjjal. (kb.7-10 ezer dollár) Ez volt az „alap”, amelyre aztán az ügyes kezű ékszerész rászerelte a gyémántokat – több tízezer dollár értékben. Amerikai órabloggerek mesélik, hogy arrafelé nem ritkaság az ilyesféle "sufni tuning": nem kevesen turbóztatják fel drágakövekkel luxusóráikat. A cél: nehogymá' véletlenül belefussanak  egy ugyanolyan luxusórát viselő celebbe mondjuk, egy elegáns hollywoodi vagy New York-i partin. Halál kínos lenne!

 

Magáról a modellről – mármint a nem az óráról, hanem a nőről – egyébként köztudott, hogy nagy rajongója az ékkövekkel kirakott óráknak.

Nem először és minden bizonnyal nem utoljára kapták le őt ilyennel a karján.

 

Csapszerelők figyelmébe!

2010.08.29. 17:32

Bronzból a legjobb

 


 

Úgy néz ki, mintha egy tehetséges vízvezeték szerelő szabadidejében a garázsban barkácsolta volna. A fazon elég jól ismerte a csöveket, - látott már eleget - nem kellett mást tennie, mint összepakolni egy órát a kimaradt rézdarabokból és alkatrészekből.... – egy külföldi órásblogon olvastam ezt a "kedves", ám találó hasonlatot az itt látható szörnyetegről.

 

Ami a tényeket illeti: az Angular Momentum távolról sem az vizvezeték szerelői elit játszótere, hanem exkluzív órakreációk gyártója.

 

Az óra nem is rézből, hanem berillium bronzból készült, (ami már önmagában is ritkaság) méghozzá nem is kevés bronzból: az óratest átmérője 61 milliméter, a súlya 350 gramm. Pedig a szíja nem is fém, hanem speciális texturájú gumi.

 

Az óramutatók és a számok a cég saját foszforeszkáló anyagával vannak bevonva: élénk zöldben vagy kék színben ragyognak.

 

Az Angular Momentum Freehand Beryllium Diver Magnus egyébként egyke. De ha valakinek nagyon megtetszene, valószínűleg létezik az az összeg, amiért a cég örömmel készít egy másikat is.

 

Ui. ínyenceknek:

 

 

 

Ime, a legújabb Angular Momentum darab – kézzel festett, színes zománc kolibrivel a számlapon.... Jut eszembe – számlap nincs is.

Hogy hány óra van? Nagyjából egy múlt. Vagy kettő lesz. De különben is - az kit érdekel ... 

Breitling portrét tessék!

2010.08.25. 18:05

 A mozdulatlan modell

 Ha órarajongó vagy, becsüld meg rajongásod tárgyát. Festess róla portrét, hogy odakerülhessen a nagymama és nagypapa aranyrámás arcmása mellé a nappaliba. Nem, nem saját idióciámat próbálom rásózni szegény kiszolgáltatott megszállottakra. Bár úgy lenne! Mert – bár a dolog első pillantásra valóban... hm... csacsiságnak tűnik, már bebizonyosodott, hogy komoly biznisz. Az ötlet büszke gazdája bizonyos Didier Vallé Bordeaux-i festő: napi elfoglaltsága, hogy nagyméretű olajportrékat fest luxusórákról. (Járulékos előnye, hogy valszeg nem mocorog a modell. Bocs..) Vallé úr maga is imádja a minőségi  darabokat, és az érzelem viszonzást nyer nemcsak az óragyűjtők, hanem az óragyártók köreiből is. Mert naná, hogy örül a TAG Heuer vagy a Breitling, ha termékeikről élethű műalkotások készülnek, majd lógnak a tehetősebb polgárok falán (... majd remélhetőleg a csuklóján)

Messieur Vallé művei egyébként a modellekhez hasonlóan nem olcsók: mérettől függően 3 és 5 ezer dollár közötti áron kaphatók, de 40-50 ért már ugyanaz megvehető poszterként. Csak tessék, tessék, a honlapon lehet rendelni.

 

 

Az amerikai álom Genfben

2010.08.18. 11:02

 A baromi nagy svájci mázli

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Raymond Weil nevű ember... (...pontosabban van is. Most 84 éves, köszöni jól van, ő a világ egyetlen olyan órásmestere, aki  64 gyakorolja a mesterségét.)

Szóval, egyszer van, hol nem van, Mr. Weil, aki 1946-ban belevágott az órásmesterségbe. Elég jól csinálta, meg is becsülték, ám egyszer csak bezárt  munkáltatója, ő meg elvesztette a munkáját. Méghozzá a legrosszabbkor, a nagy luxusóra válság idején ... (...1975 környékén, amikor is hirtelen elárasztották a piacot a japán kvarcórák, és mindenki úgy gondolta, a swiss made minőségnek befellegzett. Ráadásul az olajválság miatt az általános gazdasági helyzet sem kedvezett a munkakeresésnek és/vagy a vállalkozásalapításnak.) Weil úr egy darabig próbálkozott, de nem járt sikerrel. Márpedig a családját el kellett tartania valahogy. Gondolt egy nagyot: mindenét pénzzé tette, és vett egy világkörüli utazásra szóló repülőjegyet. Betette a táskájába néhány saját készítésű remekművét és elindult világgá. Telt múlt az idő, de Weil órásmesternek csak nem lett szerencséje, nem vették az óráit. Épp feladta és hazafelé indult volna, amikor Panama Cityben történt egy kis baleset: a repülőtérren telefonálni próbált, de kicsúszott a kezéből a táskája, és szétszóródott a tartalma. Két gyönyörű órája elgurult. Egy idegen férfi szedte össze. Mondta, de szép, .....ki csinálta.... hogyan....mennyi.....stb.....

Egy szó mint száz, a mese végét mindenki sejtheti. Az idegen beleszeretett az órákba, ott, helyben megrendelt egy csomót. Weil mester tehát szépen visszatért Genfbe, és azon melegében megalapította óragyárát, amely mind a mai napig kivételes minőségű és szépségű luxusórákkal örvendezteti meg a rajongókat.

A Raymond Weil jelenleg egyike a világ igen kis számú, még szigorúan családi kézben lévő svájci luxusóra gyárainak. Weil nagypapa még be-bejár, a vej a nagyfőnök, a család minden tagja visz egy szeletet a bizniszből, és köszönik, jól vannak.

A történetet egyébként az egyik unoka, Pierre Bernheim, a Raymond Weil sales igazgatója mesélte el nekem nemrégiben Bázelben.

Aki nem hiszi, járjon utána....

 

Árukapcsolás

 

Szó se róla, ügyesen csinálják! A Frederique Constant-nál minden bizonnyal egy aranykezű marketinges dolgozik össze egy ambiciózus pr-ossal - már megint a hírek élére kerültek. A múltkoriban azzal, hogy egy klasszikus yachttal boltoltak össze (http://toronyoralanccal.blog.hu/2010/07/04/luxusyachtra_luxusoraban), most meg egy szivaros céggel készülnek. A nagy dobás szeptember 22-én lesz, hol, máshol mint New York-ban, a Club Macanudo-ban. A Frederique Constant ugyanis a Cohibá-val közösen  piacra dob egy korlátozott példányszámú új luxusórát – humidorban. (Humidor: dohánytermékek (szivarpipadohány vagy cigaretta) tárolására szolgáló, állandó, általában 65–75% közötti relatív páratartalmat biztosító, fából, vagy bőrből készült doboz. Wikipédia. A biztonság kedvéért tegyük ezt ide zárójelben. Nem kizárt, hogy vagyunk néhányan, akik szeretjük a jó órákat, de távol áll tőlünk a szivarbiznisz. Bocs, fiúk..)

Az órák a férfias eleganciára gyúrókat veszik célba: tokjuk hosszúkás (stílusosan fogalmazva szivar alakú), számlapjuk elefántcsont színű, dohánybarna számokkal és kézzel varrott, dohánybarna borjúbőr szíjjal. A dobozt – anyakönyvezett nevén humidort – úgy alakították ki, hogy a 8-10 szivar mellett úriasan elférjen benne a ketyere is.

A „csomag” 188 példányban készül acélból (1,650 USD), és másik 188 példányban rózsarany borítással (1,750 USD).
Ennél többet szeptember 22-ig nem tudhatunk meg róla.

Csak most, csak itt, csak önnek!


 

A luxusóra gyártók szelíden fogalmazva is utálják a netet. Sok bajuk van vele. Hogy csak a legnagyobbat említsük: a világhálón zajlik a hamisítványok szinte megzabolázhatatlan kereskedelme. (ld. http://toronyoralanccal.blog.hu/2010/07/01/amit_egy_hamisitonak_tudnia_kell_1, http://toronyoralanccal.blog.hu/2010/06/23/hamis_rolex_et_tessek_2)

Most azonban úgy tűnik, kezd olvadni a jég – legalábbis a Panerainál. Az olasz luxusmanufaktúra frissen dobta piacra a paneristi.com ihlette PAM 360-at. A paneristi.com a márka rajongóinak nem hivatalos netes fóruma. A kitartó kis közösség mostanra felbecsülhetetlen értékké vált a márka számára – a PAM 360 tehát afféle biccentés irányukba, de akár vehetjük komoly üzenetnek is a világ netes márkarajongói számára. Az óra ugyanis a paneristi.com fennállásának 10. évfordulójára készült, mindössze 300 példányban, és csakis ezen a site-on lehet hozzájutni. Ráadásul csak az aktív tagok vásárolhatják meg, (egy netes moderátoron keresztül) és még közülük is csak a kiválasztottak: a legrégebbi és legaktívabb tagok kapnak jogot arra, hogy magukénak tudhassák ezt a ritkaságot.

 

Ami pedig az órát illeti – nos, az megér egy kis virtuális sorállást. A hátlapjába természetesen bele van vésve a honlap címe, a Paneristi.com, az acél tok fekete, a számlap egyszerű, mondhatni  minimalista, amilyen egy Panerai csak lehet. Világos dohányszínű bőr szíj jár hozzá, ami elegáns kontrasztot alkot a fekete óratesttel.

Az ára úgy 6,700 dollár. De ez aligha jelent gondot a Panerai rajongói táborának.

Luxusórával a válság ellen

2010.08.05. 12:12

 

 

 

 

 

       A görögök kinn vannak a vízből (?)

 

Úgy tűnik, Görögország megússza a válságot! A Vacheron Constantin segítségére siet, és kihúzza a bajból.

A nagynevű svájci gyár új, korlátozott példányszámú órát dobott piacra a görögök megmentésére.

Az Overseas Chronograph görög kiadásából mindössze 100 darab készül a helyi elit, pontosabban  – rossznyelvek szerint - a közpénzek lenyúlásából megtollasodott kormányhivatalnokok, rokonaik és barátaik számára.

De bárki vegye is, minden bizonnyal örömét leli majd a gyönyörű karórában: számlapja gilosált sötétkék, a szíja ugyancsak – választhatói: gumiból illetve krokodilbőrből.

Az óra kizárólag Görögországban kapható 14,600 euróért.

Bízzunk benne, hogy megjelenése jelentős mértékben hozzájárul majd a görög gazdaság talpra állásához.

 

 

 

 

 


Még lehet jelentkezni

 

Thomas Prescher kivételes képességű órásmester. Páratlanul tehetséges – legmodernebb technológiájú, de régivilágbeli minőséget idéző luxusórákat készít.

Nincs sok olyan tökéletes alkotás a piacon, mint ő egyedi darabjai. Nem csoda, hogy egy-egy példány ára félmillió dollárnál kezdődik, bár egyetlen drágakő sincs sem rajta, sem benne. Herr Prescher idén nyáron különleges ötlettel állt elő: néhány kivételezettnek betekintést enged boszorkánykonyhájába. A szerencsés órarajongó  betelepedhet egy időre a svájci Twannban lévő műhelyébe. Ritka lehetőség, a nyári órástábor vendégei ugyanis nemcsak a mester válla fölött leskelődhetnek, míg ő dolgozik, hanem maguk is odaülhetnek a munkapadhoz, és az ő segítségével – kézügyességük függvényében – gyakorolhatják az órakészítés fogásait a legegyszerűbbtől akár a legbonyolultabbig. Nem kis dolog, hisz köztudottan Thomas Prescher készíti a világ legbonyolultabb és legkifinomultabb óráit,  tudománya szinte példa nélküli a szakmában.

 

Azonban a jelentkezéssel nem árt sietni: az ajánlat ugyanis csak idén nyárra, augusztus végéig szól. Akit érdekel a dolog, itt tájékozódhat a tudnivalókról, részletekről, árakról: office@prescher.ch vagy +41 (0)32 315 14 66.

Egy kis 300 milliós apróság

2010.08.02. 10:52

Méghogy drága!

 

(2. rész – ....és biztos lesz meg több is...)

 

 

Minden idők legdrágább Vacheron Constantin luxusórája a svájci cég 250. évfordulójára készült 2005-ben, a neve "Tour de l'Ile" volt, és azon melegében elkelt egy genfi aukción - 1,2 millió eurós leütési áron. Azaz több mint 300 millió forintért. Szép pénz.

Mi most tehát kénytelenek vagyunk tudomásul venni a szomorú tényt, hogy a szenzációs "Tour de l'Ile"-t elkapkodták, a továbbiakban be kell érnünk  haloványabb darabokkal. A Vacheron Constantin-ből Budapesten is megrendelhető például a Lady Kalla. A gyémántokkal ékesített típus átszámítva 195 millió forintba kerül – ha valaki besétál egy luxusóra üzletbe, és a katalógusból megrendeli. De ha mondjuk, a mohó kuncsaftnak nincs elég türelme, bent az üzletben is rámutathat egy készleten levő Vacheronra – úgy 11 millió forintot kell majd otthagynia érte.  (A közkeletű megítélés szerint a Vacheron a Patek Philip mellett a legnagyobb presztizsű és legelegánsabb márka Európában – és persze egyben a legdrágább is. A Patek Philip-nek azonban nincsen magyarországi üzlete, vagy képviselője – a még mohóbbaknak tehát Bécsig kell szaladniuk érte.)

Senki ne gondolja azonban, hogy a 11 millió egyetlen karóráért túl borsos ár Magyarországon! A szóbanforgó  boltban a közelmúltban például két negyvenmilliós Vacheront is eladtak. Hogy magyar volt-e a vásárló, azt nem tudni. A luxusórás szakmában alapkövetelmény a diszkréció, a vásárlók kiléte hétpecsétes titok. (A titoktartás úgy tűnik, gyárilag bele van programozva mindenkibe, aki svájci, svájciakkal vagy svájci termékekkel dolgozik.....) Annyi azért sikerült megtudni, hogy az üzlet magyar nyelven kötetett.....:)

Méghogy drága! (1.rész)

2010.07.28. 16:38

 

Mi a drága? Egy óráért? Ember meg nem mondja. Biztosan vannak szakmai támpontok, de  csudába a józan ésszel: egy tavalyi New York-i árverésen egy neves óramárka egyetlen példánya több mint 4 millió amerikai dollárért talált gazdára. Ez a nem nemesfém kategóriában világrekord –minden idők legnagyobb licitje. Erre mondjanak valamit a hozzáértők!

Ráadásul beszélik, hogy újabban megjelentek a piacon a lelkes orosz, kínai, közel-keleti és hong kong-i befektetők és gyűjtők, akik nemcsak a széles körben ismert márkákat veszik, hanem például az exkluzív Vacheron Constantint is. Alexander Barter, a Sotheby’s óra divíziójának vezetője azt mondta, emlékei szerint szeptember 11. után attól féltek a luxusóra gyártók, hogy a piac megszenvedi a tragédiát. De pontosan az ellenkezője történt. A bizonytalanság miatt a befektetők nem merték máshova tenni a pénzüket, a vagyon jelentős része értékőrző luxusórákba vándorolt. Éppen azért, mert ezek biztosan megőrzik a befektetett összeget, sőt, nyereséggel kecsegtetnek. Ez történik mostanában is. A történelem ismétli önmagát – állítja a Sotheby’s szakértője. És a tények őt látszanak igazolni. Még itthon is. Jobb márkaképviselők állíják, hogy Magyországon is vannak, akik vagyonuk egy részét luxusórákba fektetik. Erre a célra szerintük a különleges, limitált szériájú modellek – például a Panerai, az IWC, a Jaeger Le Coultre és persze a Vacheron Constantin - a legmegfelelőbbek. Persze ezek egyben a legdrágábbak is.

(folyt.köv.)

 

 

Do it yourself haladóknak

 - a tanfolyam -

 
 

Tud ön kérem, milliós luxusórát barkácsolni? Otthon, igen, otthon! Azt hiszi, nem? Nos, mostantól tud! Elég, ha IPhone-jára letölti a Jaeger LeCoultre programját, és kiválasztja: a cég melyik milliós értékű órájának összeszerelésébe kíván elmélyedni.

 

A program a kezdő órarajongókra is gondol - magában foglal egy mindenre kiterjedő órás szakszótárt, hogy már az esetleges első kudarcok alkalmával is szakszerűen panaszkodhasson a kuncsaft....

Hivatalosan persze inkább azt a célt szolgálja, hogy könnyedén követhető legyen minden apró részlet, zseniális újítás és műszaki .... izé. Ha netán valaki el is akarná sajátítani a látottakat, hat lecke is található a programban, méghozzá nemcsak a szemnek, a kéznek is. Az IPhone tulajdonosok ugyanis maguk is megpróbálhatják az óra összeszerelést a saját készülékük kijelzőjén. Gyakorolhatják, hogyan kell az apró alkatrészeket összeilleszteni, díszíteni, felpolírozni a készüléket, vésni az óratestet. A haladók egyik feladata például, hogy gyémántokkal ügyesen rakják ki a Jaeger LeCoultre Reverso Neva-ját, méghozzá hiba nélkül - időre. Gyakorolni annyit lehet, amennyit csak kíván a kedves versenyző, a gyártónak se mehetett nagyon könnyen, 1833 óta csiszolgatják a technikát .... Mindenesetre ma már nem ez a tempó dívik, a virtuális diák minden bizonnyal futólépésben fejlődik, ugyanis a program kéthetente magasabb osztályba lépteti. És aki sikerrel „diplomázik”, rosszpont nélkül válaszol minden kérdésre, az – nem csalás, nem ámítás - tényleg megszerezheti a tapasztalatokat: a cég vendégeként ellátogathat a vallée de joux-i manufaktúrába. Nem virtuálisan – személyesen!

Egymillió Piaget luxusóra

2010.07.07. 17:14

Az utolsó csupa gyémántból

 

A Piaget elkészítette egymilliomodik luxusóráját! Szó se róla, az 1.000.000 szép szám, de vegyük azt is számításba, hogy 136 év kellett hozzá – vagyis ez mindössze évi 7353 órát jelent. (átlagban persze)

A Piaget azon igyekszik, hogy luxusóra gyárként pozícionálja magát, vagyis ne csak ékszergyártóként ismerje a világ, hanem órásként is. Éghozzá olyan óragyártóként, amely nemcsak szépen „becsomagolja”, hanem elő is állítja magát a szerkezetet is.

De azért álljunk meg egy szóra ennél a bizonyos egymilliomodik óránál. Ez ugyani nem akármilyen.  Kezdjük rögtön azzal, hogy az az egymilliomodik ugyan, de rögtön húsz van belőle. Ennyit állítottak elő ebből a csodából. Szakértők biztos értenek hozzá, hogy a Piaget-ra olyannyira jellemző cushion forma hol, és miben jelenik meg, ezt majd remélhetőleg az ő blogjaikban olvashatja minden érdeklődő. Engem azonban jobban foglalkoztat a látvány, ugyanis a hosszúnevű műalkotás teljes testét gyémánt borítja. A 18 karátos arany tok 374 db gyémántot foglal magában, ami összesen 7,5 karát. Másik 12 gyémánt van a koronán, 25 db az automata rotoron, és további 263 (1,2 karát) a számlapon. Ne tessék számolni, megmondom: ez összesen annyi mint 9,9 karát gyémánt.

Nézzék meg!

................................

 

Luxusyachtra - luxusórában

2010.07.04. 18:39

Csak ínyenceknek

 

Egy magára valamit is adó úr, ha yachtjára száll, yachtórát csatol a csuklójára. Mi mást?

A huszas évek klasszikus yachtjához a huszas évek klasszikus óráját, naná.  Csakhogy az 1920-as években készült szerkezetekre nem nagyon bízhatná rá magát a mai hajós: pontosságuk tapintatosan fogalmazva is hagy maga után némi kivánnivalót. Ha tehát emberünket valamelyik kikötőben mondjuk, ebédre várják, nincs rá garancia, hogy nem vacsorára fut be....ha egy eredeti, korabeli órára támaszkodik.

 

A híres Runabout (a yacht) azonban jól bírja magát, szinte kortalan. Hatvan-hetven évet is letagadhatna.... (Persze a kora amúgy sem számít – egy legendának!) Még fellelhető példányai mit sem vesztettek régi fényűkből és fiatalos mozgékonyságukból – mind a mai napig  káprázatos seregszemlét tartanak időnként a  genfi tavon. A svájci Societé Nautique de Genève “Hélice Classique” yacht találkozója páratlan látványosság – illetve most már nem páratlan. Mert lett egy méltó vetélytársa kifinomult vonalvezetésű hajónak: a Frederique Constant Runabout karórája.

 

Az első kettőt még tavaly mutatta be a világhírű svájci luxusóragyár, a siker azonban kikövetelte az újabb szériát: idén 3 újabb  darabot hozott ki – mindegyiket korlátozott példányszámban. Mostmár tehát a hajósoknak – éppúgy mint a pilótáknak, vagy a búvároknak – saját, dizájnolt luxusórája van. Ráaadásul minden egyes kis műremek –  ritkasághoz illően – az eredti yacht kézműves kidolgozását idéző ajándék fadobozban “érkezik”, a hajó valósághű modelljével együtt. Készül mindössze 1888 példányban – csak ínyenceknek!

süti beállítások módosítása