Az amerikai álom Genfben

2010.08.18. 11:02

 A baromi nagy svájci mázli

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Raymond Weil nevű ember... (...pontosabban van is. Most 84 éves, köszöni jól van, ő a világ egyetlen olyan órásmestere, aki  64 gyakorolja a mesterségét.)

Szóval, egyszer van, hol nem van, Mr. Weil, aki 1946-ban belevágott az órásmesterségbe. Elég jól csinálta, meg is becsülték, ám egyszer csak bezárt  munkáltatója, ő meg elvesztette a munkáját. Méghozzá a legrosszabbkor, a nagy luxusóra válság idején ... (...1975 környékén, amikor is hirtelen elárasztották a piacot a japán kvarcórák, és mindenki úgy gondolta, a swiss made minőségnek befellegzett. Ráadásul az olajválság miatt az általános gazdasági helyzet sem kedvezett a munkakeresésnek és/vagy a vállalkozásalapításnak.) Weil úr egy darabig próbálkozott, de nem járt sikerrel. Márpedig a családját el kellett tartania valahogy. Gondolt egy nagyot: mindenét pénzzé tette, és vett egy világkörüli utazásra szóló repülőjegyet. Betette a táskájába néhány saját készítésű remekművét és elindult világgá. Telt múlt az idő, de Weil órásmesternek csak nem lett szerencséje, nem vették az óráit. Épp feladta és hazafelé indult volna, amikor Panama Cityben történt egy kis baleset: a repülőtérren telefonálni próbált, de kicsúszott a kezéből a táskája, és szétszóródott a tartalma. Két gyönyörű órája elgurult. Egy idegen férfi szedte össze. Mondta, de szép, .....ki csinálta.... hogyan....mennyi.....stb.....

Egy szó mint száz, a mese végét mindenki sejtheti. Az idegen beleszeretett az órákba, ott, helyben megrendelt egy csomót. Weil mester tehát szépen visszatért Genfbe, és azon melegében megalapította óragyárát, amely mind a mai napig kivételes minőségű és szépségű luxusórákkal örvendezteti meg a rajongókat.

A Raymond Weil jelenleg egyike a világ igen kis számú, még szigorúan családi kézben lévő svájci luxusóra gyárainak. Weil nagypapa még be-bejár, a vej a nagyfőnök, a család minden tagja visz egy szeletet a bizniszből, és köszönik, jól vannak.

A történetet egyébként az egyik unoka, Pierre Bernheim, a Raymond Weil sales igazgatója mesélte el nekem nemrégiben Bázelben.

Aki nem hiszi, járjon utána....

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toronyoralanccal.blog.hu/api/trackback/id/tr852223738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása