Egészen megilletődtem, amikor kezembe került az egyik ismert amerikai órablogger hirdetménye, mely szerint  az  egyik jobb  New York-i étteremben találták "nemrégiben" ezt az órát.


Szemel láthatóan egy pompás állapotban lévő Vacheron Constantin, aféle apáról-fiúra öröklődő (nem olcsó) darab. Az étterem megkereste a gyártót, ahol az órában taáláható referncia szám alapján azonosították, hogy egy 1955-ben készült 18 karátos aranyóráról van szó, ezt és ezt tudja,  stb - vagyis minden, amit csak tudni lehet. Azonnal körbetrombítálták az ismert gyüjtőket,  nem hiányzik-e valakinek egy hasonló, esetleg nem hallott-e valakiről, aki hallott valakiről, aki ... etc. Ha igen, az illető hívja 877.701.1755 számot, vagy  írjon ide concierge.us@vacheron-constantin.com. De persze ne nyúljon senki a telefonért, nem lehet csak úgy bepróbálkozni. A jelentkező tulajdonosjelölteket  ugyanis kikérdezik: hol és mikor veszítette el az órát, hogy jutott hozzá annak idején, mik az adatai ... - magyarul fel kell mondani a teljes anyakönyvi kivonatát. Egy ilyen jó darabért rendesen meg kell dolgozni.

A hirdetmény még az ünnepek körül olvastam, azóta is forgott a fejemben, milyen rendes dolog ez a Vacherontól, meg az étteremtől,  és egyáltalán ... vajon mi lett az órával. Visszamentem a blogra. Arról nincs hír, hogy milyen
sikerrel járt az akció, illetve hányan próbálkoztak eddig.  Csak egy-két pikírt komment arról, hogy micsoda hatalmas ingyenreklám ez a felhajtás a cégnek, és büszkék lehetnek a remek pr-ötletükre...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.